Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Gyulai Éva: Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon
Szabómesterség és céhes ipar a 16-18. századi Északkelet-Magyarországon A céhalapítást 1461-ben a Városkönyvbe (Stadtbuch) is bejegyezték.2 Már a kassai városi kiváltságban megjelenik a törvényes születés és a tanulóidő kitöltése igazolásának kötelezettsége, csak ezek birtokában vették fel ugyanis a legényt a céhtagok sorába 2 aranyforint és 8 font viasz lefizetése mellett. Az oklevél tartalmazza a mesterremek leírását, majd megtiltja, hogy bárki idegen szabóterméket vagy ruhát (mit fremdem Schneiderwerg und claidern) hozzon be Kassára, kivéve az országos vásárokat, elkobzás terhe mellett. A lefoglalt áruk fele a tanácsot, másik fele a céhet illeti. Ugyanakkor tiltják a céhen kívüliek munkáját is, működésükkel fel kell hagyniuk. Már a középkori szabályzatban feltűnik az a később is gyakran említett gyakorlat, hogy a legények (Gesellen) hétfőn nem szívesen dolgoznak (feltehetően a vasárnapi tivornyák miatt), ezért megtiltják nekik a hétfői henyélést, a munkából való elmaradást, különben 1 font viaszra büntetik őket.3 A Városkönyv bejegyzése szerint a kassai céh a város tanácsának hatósága alatt állt, ugyanakkor a város lakosai csak hozzájuk fordulhattak, ha ruhát akartak varratni, s nemcsak Kassán, hanem a város körzetében is (bey der Stadt oder auf dem Lande).4 A régió egyik legelső céhprivilégiuma Miskolcról ismeretes, az 1550-ből való oklevelet Klein Gáspár miskolci levéltáros közölte az 1930-as években. Az oklevél akkor magántulajdonban volt, jelenleg lappang. Az oklevelet I. Ferdinánd adta ki Bécsben, 1550. március 7-én, s kiderül belőle, hogy a miskolci szabóknak eredetileg II. Ulászló adott privilégiumot, de ez az okmány elveszett, s 1531- ben Pemfflinger Sebestyén borsodi ispán és diósgyőri várnagy, aki a diósgyőri uradalom joghatóságát képviselte, egy papír oklevélben elismerte II. Ulászlónak a miskolci szabók javára szóló adományát. Ezt az ideiglenes jogbiztosító iratot mutatta be a miskolci céh Ferdinándnak, aki átírta és így megújította a korábbi szabályzatot és szabadságot.5 1760-ban azonban a vármegye előtt azt vallották a miskolci szabók, hogy első, 1521. Misericordia-vasámapon kiállított függőpecsétes céhlevelüket II. Lajos királytól kapták.6 A középkor végi privilégiumban a céh elsősorban mint vallásos közösség jelent meg, amelynek az uralkodó - és a diósgyőri uradalom birtokosa - engedélyezte, hogy a miskolci Szent István-plébániatemplomban oltárt válasszon magának, s ott vasárnaponként - közepes misének (missa media) nevezett - misét mondasson a céhtagok pénzbeli felajánlásával. Az ünnepeken énekes misét mondathattak a szabó céh tagjai 1-1 dénár felajánlásával, a távollévő céhtag 1 font viaszt adott. A misézőnek évente 100 dénárt fizettek, a haranghúzásért 32-őt. Űrnapján a körme2 Kemény, 1903. 3 AMK Cehalia Krajciri. Közli: Klein, é.n. “Kemény, 1903. 5 Klein, é.n. 6 BAZmL IV. 501/a 27. köt. 337-338. pp. 147
