Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Kakucs Lajos: Bánsági céhek, céhemlékek
Kakucs Lajos ságlevelet tud felmutatni. Közülük 33 Temesvár, 12 Pancsova, 3 Fehértemplom, 1 Törökbecse és 1 Ú j arad helységeket ábrázolja. A legrégebbit közülük a temesvári üvegesek állították ki 1775. április 20-án. Habár a Magyar Helytartótanács az 1816. július 16-án hozott 21. 080 számú határozatával a vándorló céhlegények számára kötelezővé tette az útlevélhez hasonló vándorkönyv bevezetését, a régi típusú bizonyságlevelek továbbra is érvénybe maradtak. A gyűjteményekben fennmaradt példányok szerint az utolsó temesvári bizonyságlevelet 1841. április 6-án állították ki.26 Magyarországi főládák bánsági mesterei 1718-1858 között A szakirodalomból ismert, hogy a 18. század folyamán a bánsági települések mesterei, mint vidéki mesterek (Landmeister) különböző más, legtöbbször a tartomány határain kívül fekvő városok főcéheinek ládáihoz (Hauptlade) tartóztak. A főcéhek, akárcsak a többi céhek- egy megnevezett helységen túl terjedő szervezési, mesterfelvételi tevékenységre; a király, városi magisztrátus, vármegyei szervek, vagy a földesúrtól kaptak jóváhagyást. A 18. század folyamán a Bánságban, az osztrák fennhatóság alatt álló tartományok gazdasági életében való bekapcsolódásával párhuzamosan, a Duna-Tisza és a Maros által körülzárt területeken is megjelentek az országos céhek vidéki mesterei. A magyarországi főcéhek kialakulását figyelve, meg lehet állapítani, hogy ezek Bécsből kiindulva hálózták be először a Dunántúl, majd a Duna-Tisza közti és később a Bánság nagyobb településeit. E lassú folyamat alatt, a budai, pozsonyi, soproni és szegedi mesterek, később önálló főcéheket hoztak létre, melyek átvették, illetve kiterjesztették hatáskörüket a vonzási kerületük alá tartózó helységek mestereire. így, az 1719-ben Budán és Pesten alakult közös bábsütő céh főládájához tartózó újvidéki mesterek, 1822-ben lettek önállóak.27 Domonkos Ottó másik tanulmánya szerint 1779-1790 között a soproni kalaposok céhének ládájához tartózó vidéki mesterek Zsombolyán és Temesvárt tevékenykedtek.28 Ugyancsak Domonkos Ottó a budai pékek ( Weißbäcker) főládájához tartózó mestereket említ: Újarad (1771), Lippa (1808), Temesvár (1763), Zombor (1773), Újvidék (1766), Pétervárad(1744), Versec (1753), Oravica(1790), Dognácska(1755), Karánsebes (1730), Mehádia (1770) és Orsóvá (1729) helységekben. A budai pékek mellett, a Bánságban, 1850-körül szegedi pékcéh mesterei léteztek: Nagyszentmiklós, Nagykikinda, Temesvár és Csákóvá helységekben.29 Itt említjük meg, hogy 1719-1858 között a budai mézeskalácsos főcéh vonzáskörébe Tartoztak a Temes26 Jordan, 1969. 46. 27Domonkos, 1985. “Domonkos, 1987. 29 Magyar Néprajz III. 48. 128
