Céhládától az adatbázisig. Új utak és eredmények az ipartörténet kutatásában - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 26. (Veszprém, 2012)
Kakucs Lajos: Bánsági céhek, céhemlékek
Bánsági céhek, céhemlékek céhekbe iratkozott be. Az Udvari Kamara 1767-ből származó válaszából kitűnik, hogy a császámő visszautasító válasza nem is a céh felállítása ellen, hanem elsősorban a mestereim megszerzésénél szokásos remek készítésével kapcsolatos kiadások ellen irányult. („Die Meisterstück Verfertigungziehle auff Zunfterrichtung ab, was Ihre Majestät auff kain fall gestatten wolle“.20) Az elutasító válasz ellenére a bánsági és a temesvári mesterek 1771-ben ismételten kérték a császárnőt - a károly városi céhszabályok mintájára hogy engedélyezzen a temesvári céhek felállítását. Az Entwurf eines k.u.k. Privilegienbriefes für die vereinigten Handwerkszünfte im Temescher Banat und der Hauptstadt und Festung Temeschburg“ elnevezésű kérvényükben a külföldi legények vándorlása és a helyi kézműves mesterségek fejlesztése érdekében szerettek volna Temesváron egy fő- és a tartomány különböző helységeiben 13 alcéhet alapítani. A szlavóniai határőrvidék számára 1768. szeptember 15-én kibocsátott céhprivilégium előírásait követve a Temesvári Főláda artikulusai szabályozhatták az inasok, segédek és mesterek jogait, a mesterek pedig az örökös tartományok és Magyarországon létező céheknél szokásos jogokat biztosíthatták. A Temesvári Főláda 1771-1815 között Az eddigi kutatás sajnos nem tudta kideríteni azt, hogy hol található a Temesvári Főláda felállítását engedélyező kiváltságlevél. Hogy ez, mint császári rendelet létezett azt elsősorban az 1772-1828 között a Temesvári Főláda által kibocsátott bizonyságleveleknek, eddig azonosított 27 példánya bizonyítja. Az 1772-1782 között kiállított bizonyságlevelek nyomtatott szövegében Temesvár, mint császári- királyi fő és megerősített határváros (kaiserl. Königl. Haupt- und Granitz Festung Temesvár) - 1782 után, pedig mint, szabad királyi város (königliche Freystadt) van említve. A temesvári erődítmény rajza a szíjgyártók 1780. évi bizonyságlevelén “Jordan, 1969. 131. 125
