Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)
IV. A porcelánmanufaktúra újjáalapítása és az első évek nehézségei - Az Eiffel-torony lábánál
Az Eiffel-torony lábánál r ' A századforduló kétségkívül legfontosabb és leginkább figyelemmel kísért eseménye a párizsi világkiállítás volt. A francia fővárosban már jó néhány évvel korábban elkezdődtek az alkotó munkával kísért előkészületek, amelynek kevésbé látványos elemei egy új földalatti elkészítése és más infrastrukturális fejlesztések, látványos részei pedig az új Szajna hidak és természetesen maga az Eiffel-torony volt. A világkiállítások története 1851-re nyúlik vissza, ekkor Londonban Albert herceg védnöksége alatt szervezték az első, főként az ipari fejlődés vívmányaira fókuszáló seregszemlét. A művészetek, itt elsősorban még, mint müipari remekek szerepeltek, és csak a következő években kaptak önálló szekciókat. Herend történetének egyik legfontosabb eseménye is a londoni kiállításhoz kapcsolódik, hiszen a Kristály Palotában közszemlére tett alkotásaik hatalmas sikert arattak. Fischer Mór eredményeit követően azonban, a század utolsó harmadára, elsősorban a bizonytalan tulajdonosi háttér és a rossz üzletpolitika miatt Herend vesztett nemzetközi elismertségéből. A millennium évében a gyár élére kerülő unokához tehát nemcsak a neve, hanem szakmai tudása miatt nemzetközi szinten is nagy bizalommal fordultak. A magyar állam, - a sok esetben vitás pénzügyi tranzakciók ellenére - a párizsi világkiállítás előkészítő bizottságába való meghívásával ismerte el Farkasházy (Fischer) Jenő kvalitását. A vele szemben támasztott elvárásokat az indulást követő évek nehézségei ellenére 1900. április 14. és november 12. között igazolhatta a francia fővárosban.w’ A kétségkívül grandiózus rendezvény, amely több mint 80 ezer kiállítót és több mint 50 millió látogatót vonzott, leglényegesebb eseményei a Szajna parton berendezett „Nemzetek utcájában” történtek. A szervezők a 40 állam 120 szekcióba sorolt kiállítóit a belvárosra összpontosítva közel 108 hektáron helyezték el. A magyar ipar és ezen belül az iparművészet a Bálint Zoltán és Jámbor Lajos által tervezett, szecessziós stílusban épült magyar pavilonban fogadta a látogatókat. Farkasházy (Fischer) Jenő és a herendi gyár termékein kívül ebben a szakágban nagy sikert arattak még a Zsolnay Porcellán- és Fayance Gyár Rt. kerámiái, illetve Róth Miksa szecessziós üvegtáblái. Herend tulajdonosa tehát élt a lehetőséggel, ezt bizonyítja, hogy a francia szakmai és közéleti lapok, valamint ismert szakértők is nagy elismeréssel szóltak művészi alkotásairól. Azonban nemcsak ők, hanem a nemzetközi zsűri is hasonló véleményen volt, ezért aranyéremmel jutalmazták Farkasházy (Fischer) Jenőt és a herendi gyárat. A siker legfőbb titka abban rejlett, hogy az új tulajdonos olyan máztechnikákat és szín kombinációkat alkalmazott, amelyek ekkor még egyedinek számítottak. Az ötlet, az alapgondolat kétségkívül az új művészeti ágban, egy sajátságos világlátást feltételező szecesszióban keresendő. A sze- 66 66 Az eseményről bővebben egy korabeli beszámolóból: Erdélyi 1901. 40
