Szűts István Gergely: A műhelytől a szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 24. (Veszprém, 2011)

IV. A porcelánmanufaktúra újjáalapítása és az első évek nehézségei - Mindennapi nehézségek

f tése hatalmas feladatot jelentett. Külföldi, elsősorban szakmai tapasztalatai a hazai tőkehiányos gazdasági közegben nem, vagy csak nagy pénzügyi szakér­telemmel párosulva lehettek volna hasznosíthatóak. Meissen és Sévres, mint a porosz és a francia állam által támogatott nemzeti porcelángyárak mintája Magyarországon nem vált követendő példává, így Farkasházy (Fischer) magánvállalkozóként volt kénytelen készülni az 1900-as párizsi világkiállításra. Az új tulajdonos már az átvétel pillanatában leszögezte, hogy a következő években a rendelkezésre álló tárgyi eszközök miatt Párizs mellett alig tud majd megrendelésekre koncentrálni. A támogatások hiánya valamint az előre nem látható problémák miatt végül mégis vállalt megrendeléseket, de egy év alatt ebből így is alig 1000 forint bevétele származott. A következő években vala­melyestjavult a helyzet, köszönhetően annak, hogy a tehetős fővárosi körökben Herend még mindig jól csengő márkanévnek számított. Az egyéni megrende­lések mellett kétségkívül a budai királyi palotába korábban szállított készletek kiegészítő munkái számítottak a legnagyobb feladatnak.63 A Herenden gyártott étkészletek és más dísztárgyak pótlására az udvar az új tulajdonost kérte fel. Ez a megkeresés az addigi legnagyobb és legtöbb sikerrel kecsegtető feladatnak számított. Farkasházy (Fischer) Jenő alig fél év alatt elkészítette a közel kétszáz darab porcelántárgyat, és 1899 őszén el is szállította azt a királyi palotába. Ezért a munkáért nem mellékesen nagyobb bevételre tett szert, mint a teljes első év megrendeléseiből. A megkeresések, annak ellenére, hogy a párizsi előkészüle­tek miatt jó néhányat nem tudott időben teljesíteni folyamatosan érkeztek. A Nemzeti Casino például már 1897 végén tárgyalásokba kezdett egy nagyobb szerviz ügyében, ám leveleikből úgy tűnik, hogy a gyártónak csak egy évvel később sikerült konkrét árajánlatokkal szolgálnia.64 A szerviz végül elkészült, ám e hosszas ügymenet kétségkívül nem tett jót a cég megítélésének. A vállalat pénzügyi forgalmának kiadási és bevételi mutatói a növekvő megrendelések ellenére meglehetősen aránytalanok voltak. 1897-től kezdve szinte havi rendszerességgel kellett járásbíróságokon és a törvényszékeken megjelennie az ellene indított adóssági perekben. A nagy hitelezők, így a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a magyar állam mellett jelentős hátralékot halmozott fel különböző kereskedelmi cégekkel, a beruházást végző mester­emberekkel, a vállalkozás ügyvédeivel és külföldi antikváriusokkal szemben. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a műtárgy és könyvgyűjtő Farkasházy (Fischer) Jenő még ilyen nehéz anyagi helyzetben sem volt hajlandó lemondani szenve­délyéről. Adósságainak nagyságrendjéről képet kaphatunk Pilitz Antal veszpré­mi ügyvédnek 1896 és 1899 között végzett munkáit összegző kimutatásából.65 E szerint ez idő alatt a porcelángyár tulajdonos művész majd 27 ezer forint 63 VeML XI.46 b.cc. 1. tétel. A budai királyi vár porcelánkészletével kapcsolatos iratok. 64 VeML XI.46 b. cc. 2. tétel. Kereskedelmi levelezés a Nemzeti Casinóval. 65 VeML XI.46.b.aa. 16. tétel. Költségjegyzék részlet a vállalat kiadásairól és bevételeiről. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom