Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Szíjártó M. István: Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében
Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében A Czinderyek csak a század derekán tűntek fel a vármegyei közéletben. Az első hivatalviselő - a talán rangon alul, talán az új divatnak megfelelően mindössze másodaljegyzőként kezdő - Czindery Pál volt. Őt első tisztújításán egy nagy ugrással már másodalispánná választottak 1795-ban. A rákövetkező évben lázító beszéde miatt I. Ferenc parancsa tiltotta el a diétái követségtől.28 Vannak tehát a tehetség érvényesüléséről tanúskodó látványos karrierek. Ezekkel a pályafutásokkal azokét lehet szembeállítani (akik azért mintha többen lettek volna), akik a főszolgabírói, esetleg alispáni szinten léptek be a hierarchiába - ha ugyan egyáltalán elszegődtek a vármegye szolgálatába. AZ ELŐKELŐK Az a benyomás alakul ki a kutatóban, hogy bizonyos családok mintegy „belőtték” a maguk szintjét, és az alatt mintha rangon alulinak tartották volna a hivatalviselést. Még akkor is, ha ezáltal de facto kiszorultak a vármegyei hivatalokból. A Póka család tagjai csak főszolgabírónak kandidáltak - noha mindvégig sikertelenül: Póka Miklós 1724-ben, 1727-ben, 1732-ben és 1736- ban, illetve Póka Ádám 1746-ban és 1753-ban. Mivel mindketten táblabírák lettek, és ez még a cím inflációja előtt történt (1746 előtt, illetve 1767-ben), úgy tűnik, hogy önértékelésük és családjuk presztízsének nagyra értékelése nem volt teljesen téves. Mondhatjuk azt is, hogy nagyjából azon a szinten voltak, mint azok a családok, amelyek sarjai a vármegyei hivatalviselést rögtön a főszolga- bírósággal kezdték - csak éppen az utóbbiak a presztízs mellett tehetséget is fel tudtak mutatni, vagy pedig voltak olyan előkelők, hogy a hozzáértést (a Hajnal István által emlegetett „uralmi szakszerűséget”) feltételezték róluk, és a főszolgabírói pozíciót mintegy megelőlegezték nekik. A Rosty család is tudta, mivel tartozik a család becsületének. Rosty János alszolgabíróból az első tisztújításon főszolgabíróvá emelkedett (1746), majd még két restauráció is megerősítette ebben a hivatalában, míg végül lemondott (1755). Táblabíróként még öt évvel később is feltűnt a közgyűlési jegyzőkönyvben. Rosty László és Ferenc azután hiába kandidáltak a főszolgabírói, a 28 1796. október 20-án választotta meg Somogy egyik országgyűlési követéül a főispán által ajánlottak helyett - Czindery Pált, aki beszédében azt javasolta, hogy adják utasításba diétái követeiknek, hogy az országgyűlés terjessze a sérelmeket is a király elé, akinek meghívólevelében csak az szerepelt, hogy a diéta tárgya a hadi segedelem (subsidiuni). November 1 -jei leiratában az uralkodó megrótta a vármegyét, és arra utasította, hogy más követet válasszon Czindery Pál helyére. Czindery hiába próbálta tisztázni magát. Követtársa ugyan felszólalt ügyében a diétán, de azt a rendek nem karolták fel. Somogy vármegyét végül a rövid országgyűlésen csak Kovács Antal táblabíró képviselte. Reiszig (1914) 501-502. 461
