Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)
Pápától a pápáig 12-én kirabolták egyik familiárisát, akit 300 arannyal Siklósról Futakra küldött. A dolog érdekessége, hogy a Jajca elleni támadásra készülvén június 5-e és július 28-a között Futakon tartózkodott maga Mátyás is.22 Eszerint Garai vagy maga is jelen volt a hadjáratban vagy a nevezett összeggel váltotta meg bevonulási kötelezettségét. Az oklevélből ráadásul azt is megtudhatjuk, hogy Garai familiárisa együtt utazott Dénes deákkal, Szapolyai Imre főkincstartó emberével.23 A két család, ráadásul familiárisaik együttes szereplése vajon megint a véletlen müve lenne? Aligha. Ugyancsak ide kívánkozik az is, hogy a föntebb említett somlói Antimus birtoklással kapcsolatosan láthattuk: a szorult helyzetben lévő Antimus János Somlót a Szapolyaiaknak óhajtotta csereképpen átadni. Ha nem lett volna a Szapolyai család eddigre már jól ismert Veszprém vidékén és persze személyesen János előtt (aki, ne felejtsük, korábban csak Somogybán birtokolt, onnan került át igen gyorsan, a megye nemesi társadalmába voltaképpen homo «ovidként csöppenve), akkor nehezen lehetne értelmezni lépését. A sort végezetül azzal a közléssel kell zárnunk, hogy minden jel szerint 1464 januárjára Pápa Szapolyai-kézbe került. Erre utalhat Cseh János nevű várnagya, amely név alatt ismerünk egy tokaji (azaz minden kétséget kizáróan Szapolyai familiáris) várnagyot még 1460-ból.24 Ugyanakkor az is tény, hogy ’Cseh’ előnévvel ezekben az esztendőkben sokan működhettek - különösen a Szapolyaiak körül így a következő hiteles, pápai Szapolyai birtoklást igazoló oklevelünk citálása sem látszik haszontalannak. Eszerint 1469 júliusából van említésünk Kapucsi Benedek várnagyról, akiről az oklevél azt is elárulja, hogy Szapolyai Imre képviselője.25 Ám még nem világos, mi lett Somló sorsa az 1460-as évek közepén. Idézzük ide: az évtized közepére Pápán már a Szapolyaiak ültek, amit ilyen határozottan nem mondhatunk el Somlóról. Biztos birtoktörténeti adatok alapján csak azt tudjuk, hogy az Antimussal 1460-ban kötött szerződést semmissé téve Garai Jób 1470-ben visszatért a vár birtokába, de ez minden.26 További kapaszkodók híján az ismert várnagyok bizony kockázatot is jelentő familiáris-kapcsolati azonosításával próbálkozhatnánk, ha lenne elég azonosítható személyünk! Ám pontosan 1461 és 1472 között nincs egyetlen név szerint ismert várnagyunk 22 DL 59498., DL 32724., DL 71803. 23 DL 15859.: „... cum feria tercia, videlicet in festő Beate Margarethe virginis et marliris proxime preteritis Lucas de Poche, familiáris eiusdem lob exponentis, per quem üdém exponentes ... summám pecunie, puta trecentos florenos auri de Soklos hue ad Fwtak sibiipsis deferri facéré habuissent unacum Dionisio litterato, familiäre magnifici Emerici de Zápolya sumpmi thezaurarii nostri in libera via prope possessionem Krappzenthmyclos vocatam in comitatu de Baranya habitam ...” 24 DL 45075. Tokaji vámagyságához: DL 55675. 25 DL 86407. 26 DL 88493. 351
