Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)

Horváth Richárd János azonban a lakóhelyváltással személyiséget nem cserélt, így korábbi életvitele Veszprém megyében sem változott. Olyannyira nem, hogy 1464 májusában erőszakkal tört a várhegy tövében lévő vásárhelyi apácák birtokára.11 Mátyásnál ez lehetett az utolsó csepp a pohárban: 1464 július 12-én a hűtlennek nyilvánított Antimus János somlói és szenyéri uradalmát elkobozva nemrégiben lovászmesterré kinevezett hívének, Kanizsai Lászlónak adományozta azokat.12 Adományát megelőzően, július 2-án Kanizsai Lászlót és Miklóst felszólította, hogy az apácákat óvják meg mindenkivel szemben, mivel őket királyi pártfo­gásába vette.13 Csakhogy Antimus János sem adta magát oly könnyen. 1465 tavaszán - jól jegyezzük meg a dátumot, hisz közel egy évvel vagyunk a birtokelkobzás után - voltaképpen de iure már minden alapot nélkülözve - Szapolyai Imrével cserélte el Somlót a Szatmár megyei Németi mezővárosért, valamint jó ízléséről is tanúságot téve a tokaji és tállyai várak tartozékaiból évi 24 hordó borért.14 Az oklevél alapján azonban két fontos kérdést hamarjában tisztáznunk kell. 1. Hogyan maradhatott Antimus továbbra is Somló birtokában? 2. Miért pont a Szapolyaiak kerültek látókörébe potenciális cserepartnerként? Az első kérdésre meglehetősen nehéz választ adni. Eleinte persze királyi kegyelemre gyana­kodnánk, nem is alaptalanul, ám azt ismerjük és 1466-ból való.15 Ez alapján 11 Borsa (1979) no 203. (99.), valamint DL 16251. 12 HHStA Erdődy 10122. A birtokok Antimusoktól való elvételéről az alábbiakat árulja el a királyi oklevél: „... quod et que nunc apud manus Ladislai filii similiter Anthimi de eadem Thapson existerent, ac universa alia opida, villas, possessiones, predia et iura possessionaria eorundem lohannis et Ladislai ubicumque et in quibuscumque comitatibus regni nostri apud manus eorundem lohannis et Ladislai habitas et existencia, que omnia ex eo, quod üdém Iohannes et Ladislaus de eodem Castro Somlyo pridem notabilia spolia depredaciones et incendia in hoc regno nostro commisissent, necnon quendam Petrum Sary de Owad, nobilem regni nostri predicti pro causis suis ad octavas festi Beati Georgii martiris proxime preteriti venientem sine omni causa detinuissent, ac tandem oculos eiusdem miserabiliter erűi fecissent, ad sacram dicti regni nostri Hungarie coronam consequenterque nostram maiestatem iuxta decretum ac antiquam et approbatam consuetudinem eiusdem regni nostri rite et legittime devolute et redacta esse perhibentur ...” - 2001-ben folytatott bécsi kutatásaim során nyújtott segítségéért Fazekas István levéltári delegátusnak, valamint a család levéltárában való kutatás engedélyezéséért néhai gr. Erdődy Imrének tartozom köszönettel. 3 DL 16017. A vásárhelyi monostor fölötti protektorátus egyébiránt a későbbiekben is együtt járt Somló birtoklásával. Amikor II. Ulászló irály 1511-ben a benedekrendi apácák helyett a premontrei nővéreknek adta át Apácavásárhelyt, külön kiemelte, hogy őket: „... simulcum omnibus huiusmodi earum bonis proteccioni domini et castellanorum castri Somlyo pro tempore constitutorum, prout scilicet hactenus monasterium illud consequenterque moniales prefate modo premisso explose et eiecte extiterunt, exnunc et denuo committimus, commendamus et deputamus, dedimus, donavimus et contulimus ...” - DL 22191. Mindkét idézett oklevél rövid regeszta formátumban megjelent Lukcsics (1923) 90., 93. 14 DF 223121., vö. Borsa (1993) 9., Koppány (2007) 15. 15 Borsa (1979) no 208. (101). 348

Next

/
Oldalképek
Tartalom