Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
Mihalik Béla Vilmos A Vásárhelyi által meg nem nevezett, Kőszeghy kinevezése ellen áskálódok között Horváth Ferenc is ott lehetett. Vásárhelyi számára ugyanis nem volt világos az 1718. évi bérleti szerződésből, hogy a sümegi bérlet Szent György napkor vagy szeptember 1-jén jár-e le, ezért erről megkérdezte Kőszeghyt is, aki Horváth Ferenc ellenében az április 24-ei lejárat mellett foglalt állást, ezzel közel négy hónappal megrövidítve a bérlet időtartamát.20 Ettől függetlenül még január folyamán a Magyar Kamara kérésére és Niczky György alispán utasítására Forintos Zsigmond Zala vármegyei főszolgabíró el is tiltotta Horváth Ferencet a püspöki javak, jószágok használatától, mondván, hogy a püspök halálával a bérlet is megszűnt.21 A valódi ok az lehetett, hogy Horváth ellen eljárást készítettek elő annak vizsgálatára, miként gazdálkodott a korábbi években a püspöki birtokokkal. Vásárhelyi azt javasolta a kamarának, hogy az eljárás lefolytatására Niczky György zalai alispánt kérjék fel, mint aki legjobban ismeri Horváth Ferenc „ravaszságát és kihágásait”.22 így került sor a kamarai eljárásra, melynek során februárban Zala vármegye tisztviselői tizenöt kérdőpontból álló vizsgálatot tartottak ötvenkét tanú kihallgatásával.23 A vizsgálat nyomán Horváth prefektusi működésének számos részletére derült fény. A püspöki falvak közül sokat még Tersztyánszky István prefektus telepített be, aki - ahogy azt Csehi esetében már fentebb említettem - az új lakosok számára enyhe feltételeket állított. Ezeken azonban Horváth több esetben változtatott, csupán Udvardi esetében maradt az 1718 előtti szabályozás, mivel az ottani új, Jövevény” lakosok a növekvő terhek miatt szétszéledtek volna. Ahol azonban a jobbágyi szolgáltatások változtak, ott általános volt, hogy a robotot pénzben kellett megváltani, általában egész telek után 3-4,5 forint értékben. Néhol (pl. Rendes, Monostorapáti esetében) két-két marha után kellett három pozsonyi mérő24 gabonaföldet művelni, továbbá szintén két ökör után egy szekér szénát kaszálni és behordani, valamint a dézsmaborokat Sümegre beszállítani. Ezeket a kötelezettségeket máshol tovább terhelte, hogy a jobbágyokat Horváth hosszúfüvarra kényszerítette.25 20 MOL E 205 86. tétel föl. 165v. Az 1721. áprilisi időpont azért jelentette a bérlet idejének rövidülését, mert Horváth Ferenc a sümegi uradalom teljes hasznát csak 1718. szeptember 1-jétől élvezte. 21 MOL E 205 86. tétel föl. 229. 22 MOL E 205 86. tétel föl. 170v. 23 MOL E 205 86. tétel föl. 197-213. Többek között azt próbálták felderíteni, hogy Horváth Ferenc az 1718 előtti szerződéseken és urbáriumokon felül terhelte-e a püspöki birtokok jobbágyságát, a bérleti összegen felül előírt természetbeni juttatásokat beszolgáltatta-e a püspöknek, az uradalmi épületeket javította-e, építette-e, az állatállományt az előírt módon szaporította-e, valamint a dézsmát rendesen begyűjtötte-e. A tanúktól azt is próbálták megtudni, hogy a bérleti szerződés értelmében mikortól került Horváth kezére a püspöki jószág. 24 Egy pozsonyi mérő a Dunántúlon a 18. század folyamán 0,3-0,7 hold közötti területnagyságot jelentett, vö. Bogdán (1990) 390. 1 pozsonyi mérő általában 0,5 hold fold, azaz 1200 négyszögöl. 25 Különösen érzékletes a hosszúfúvarok kapcsán az egerszegi uradalomhoz tartozó Nováról való egyik idős tanú vallomása, aki elmondta, hogy ugyan már Széchényi Pál püspök idejétől fogva volt hosszúfuvar Sümegre, illetve még Szentgotthárdra kellett búzát vinni és onnan bort hozni 146
