Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás a veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részein
Siptár Dániel ugyan szintén megjelentek a városban, és 1688 nyarán négy házzal rendelkeztek ott, de talán a romos állapottól kétségbeesve letettek az egykori állomáshelyük felélesztéséről.20 Emellett Miller Ferenc fehérvári prépost a plébániát is a jezsuitákra bízta már 1690-ben, amely a törökök által dzsámivá alakított középkori plébániatemplomban működött.2 Székesfehérváron a karmeliták is röviddel a visszafoglalás után telepedtek meg, az irodalom ugyanakkor 1688 és 1689 között oszlik meg ennek dátumát illetően.22 Ezzel kapcsolatban elsődleges forrás ez idáig nem akadt a kezembe, ezért az alapítás körülményei sajnos előttem ismeretlenek.23 Mindössze annyit tudunk, hogy Kränzer Gábor helyettes provizor, a budai kamarai adminisztráció székesfehérvári tisztviselője 1688 nyarán a város ingatlanjainak kiosztásakor a karmelitáknak négy házat adott, akik tehát ebben az évben már jelen voltak itt.24 Az eddigiektől merőben más megtelepedés-típust képvisel a móri kapucinusok esete. Móron nem állt vár, felszabadulását Csókakő 1687-es, vagy legkésőbb Fehérvár 1688-as elfoglalásától számíthatjuk. A csókakői uradalommal együtt a települést 1691-ben Johann Flochburg gróf kapta meg jutalmul hadi élelmezési tisztként teljesített szolgálataiért.25 A kapucinusokat, akiket valószínűleg Bécsből feleségével együtt ismert, Hochburg halála után özvegye, Johanna Hartmann telepítette le az uradalomban az 1695. február 26-án kelt végrendeletében nekik tett tízezer forintos alapítvány révén, amelynek az évi ötszáz forintos kamata volt hivatva a rendtagok eltartását fedezni. Az alapítvány 20 A távozás pontos okai bizonytalanok, mindenesetre a volt pálos telek először a régi tulajdonosok, majd hamarosan a ferencesek, később pedig a jezsuiták birtokába került, akiknek itt épült fel később a temploma és rendháza. Nem kizárt tehát, hogy a Társaság atyái is játszottak némi szerepet a pálosok sikertelenségében. Kisbán (1938) 281., Polgár (1939a), Polgár (1939b), Polgár (1939c), Pauer (1877) 178. és 186-187., Károly-Nyirák (1877) 156-157., Károly (1896-1904) II. 165-169. és 202., Werner (1896) 185., Szarka (2003) 140., Jenei (1968) 176., Móra-Arany Magyar (1988) 56. A pálosok távozásának ideje ismeretlen, de 1688 szeptemberében még biztosan a városban voltak, mivel ekkor Kränzer Gábor helyettes kamarai provizor megbotránkozására bort mértek. Nem tudjuk azonban, hogy ekkor még a középkori telkük birtokában voltak-e. Jenei (1968) 184. A középkori pálos templom a török alatt dzsámi volt, vö. Fitz-Császár-Papp (1966) 31-32., Móra-Arany Magyar (1988) 51. 21 Pauer (1877) 162-163., Fényi (1977) 53., Németh (1977) 12., 17., 21., Szarka (2003) 68. és 145-146. A plébániatemplomra (az új, ma is álló székesegyház építése előtt) uo. 86-89. Lásd még Móra-Arany Magyar (1988) 56-57. 1688-1690 között a Matusek András őrkanonok által kinevezett Lajos Márton világi pap volt a plébános. 22 1688-ra teszi megtelepedésüket Szarka (2003) 141., Károly-Nyirák (1877) 158., 1689-re Mátéffy (1996) 87., a „város visszavételét követő évekre” Németh (1977) 15. 23 A fehérvári karmelitáknak a Magyar Kamara Archívumában található egyetlen iratcsomónyi levéltári anyaga mindössze az 1727 és 1783 közötti évekből származó 50 misealapítványra teljed. MOLE 151 9. d. 29. fasc. 24 Jenei (1968) 176., Móra-Arany Magyar (1988) 56. 25 Jenei (1977) 69-71., Erdős (2002) 40. és 43., Frey (1945) 5., Takács-Pfeiffer (2001) 159., Károly-Nyirák (1877) 252., Károly (1896-1904) III. 326.1. Lipót adománylevele uo. 579-581. 74
