Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás a veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részein
Kolostoralapítás és szerzetesi lelkipásztorkodás ... oda, és tizedeket követelt.5 A szomszédos Kiskanizsát és Homokkomáromot az 1740-es évek második felében már sikertelenül próbálták látogatni Zágrábból, de mégis még 1763-ban is történt erre kísérlet.6 A terület hovatartozása végleg csak az 1777-es egyházmegye-rendezés során dőlt el Veszprém javára.7 8 Szerzetesi megtelepedések a török alóli felszabadulás után A felsorolt szerzetesi intézmények kialakulása eltérő megtelepedés-típusokba sorolható. Az időben legkorábban létrejöttek a keresztény csapatokkal együtt érkező atyák azonnali tevékenységének eredményei. Ilyen módon Dunántúl- szerte csak a ferencesek és jezsuiták szereztek maguknak új állomáshelyet, azonban ők eléggé sok helyen, ráadásul legtöbb esetben egyszerre mindkét rend. Ez utóbbiak sorába illeszkedik Buda, Pécs és Szigetvár mellett Fehérvár és Kanizsa is. Ezek forgatókönyve is általában azonos volt. A sereg katonalelkészeiként működő szerzetesek a vár elfoglalása után rögtön helyet kértek a várparancsnoktól vagy a kamara helyi tisztviselőjétől, aki általában egy dzsámit vagy mecsetet adott át nekik a szomszédos lakható épületekkel együtt. Ezt utólag az uralkodó szentesítette. A ferences rendnek a kérelemhez hivatkozási alapot, de semmiképpen sem jogalapot teremtett az esetleges középkori jelenlét emléke.* Ez játszódott le Nagykanizsán is közvetlenül a visszafoglalás után, 1690 áprilisában. A vár sikeres bevételét 1690. április 16-án vasárnap a jezsuiták, akik a sereg mellett már a blokádban is jelen voltak, Te Deummal ünnepelték a város egy dzsámiból átalakított templomában, amelyet Batthyány (II.) Adám, a keresztény sereg fővezére adott nekik. Ezt a templomot azonban hamarosan a szintén a katonák mellett lelkészkedő ferencesek kapták meg a parancsnoktól azzal az indokkal, hogy nekik a középkorban is volt ott kolostoruk.9 A város ingatlanjairól nem sokkal a visszafoglalás után készített összeírás már ezt az állapotot rögzíti: a ferenceseké a dzsámi és öt ház, a jezsuiták szintén öt házzal rendelkeztek, templomuk azonban nem volt.10 Az összeírás több templomot 5 Takács-Pfeiffer (2001) 112., 668., Pfeiffer (1947) 14-15., 41-48., Rózsa (1993a), Hrg- Kolanovió (1989) 125-126., Kéringer (2006) 298. 6 Takács-Pfeiffer (2001) 669-671., Kéringer (2006) 306-307. 7 Az egyházmegyék határát érintő vita egészére lásd Pehm (1934) 274-298. és 446., Takács- Pfeiffer (2001) 663-672, Körmendy (1995) 31, Barbarits (1929) 237-238. 8 Siptár(2009) 162-176. 9 Kéringer (2006) 297-298, Szita (1994) 110-111, Molnár (1996) 117-118. Vö. Vándor (1994) 390. A ferencesek már a kapitulációs tárgyalások idején bent jártak a várban a keresztény foglyok kiszabadítása és a törökök keresztény családtagjainak visszatérítése érdekében, vö. Szita (1995) 74, Szita (1994) 113. és 123. Fehérváron a jezsuiták láttak el hasonló feladatot, lásd alább. 10 A szöveget kiadta Tóth (1990). A forrásban egy a pálosok részére juttatott ház is szerepel, a rend kanizsai jelenlétére azonban más forrással nem rendelkezünk. Az összeírásban is mindössze 71
