Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Szíjártó M. István: Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében
Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében Ugyanerre a jelenségre egy másik példa Schott József esete. Ebből a nem különösebben nevezetes családból Gergelyt 1746-ban táblabíróvá választották. József ugyanekkor és két év múlva is hiába jelöltette magát kaposvári főszolgabírónak. De 1748-ban legalább alszolgabírónak megválasztották. A következő tisztújításon azonban nemcsak ismét a főszolgabírói jelölése volt már harmadszor sikertelen, de még az alszolgabíró hivatalára is mást választottak helyette, hiába volt ő is jelölt. Az adminisztrátor ekkor táblabíróvá nevezte ki, majd a két évvel később lemondott Rosty Ferenc helyére a főispán őt nevezte ki főszolgabírónak. Öt évre rá azután végre a tisztújításon is megerősítették ebben a hivatalban - negyedik nekifutásra. Bukás és siker A vármegyei hivatalviselésben benne volt a bukás esélye is. Érdemes megnézni, milyen esetei lehettek annak, hogy valaki kikerült hivatalából: meghalt, országos hivatalra lépett elő, esetleg lemondott, illetve nem vállalta az újabb jelölést, vagy ugyan jelölték, de nem választották meg. Előfordult, hogy 3. táblázat A vizsgált vármegyei hivatalok elvesztése vagy ezek elhagyása első alispán másodalispán főjegyző generalis perceptor főszolgabíró aljegyző főügyész alügyész alszolgabíró m eghal 1 0 0 1 1 1 1 0 0 országos hivatalra lép elő 3 0 1 0 0 0 1 0 0 lemond, nem vállalja a jelölést 1 1 1 1 3 1 2 0 1 jelölik, de nem választják meg 0 0 0 1 7 0 0 0 11 nem jelölik 1 0 0 1 0 0 0 0 1 más kinevezése, megválasztása 0 0 0 0 4 0 1 0 3 az egyik vármegyei tiszti ügyészi tisztségre, mégsem választották meg, hiszen nyilvános jelöltlista nem létezett. Azaz előfordulhat, hogy valamely oknál fogva ő maga kívánt egy időre megválni hivatalától. 451
