Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Karlinszky Balázs: A VESZPRÉMI KÁPTALAN ZALAMERENYE-KÖRNYÉKI BIRTOKAI A TÖRÖK ELŐTT (Káptalani birtokkezelés a középkorban)
Karlinszky Balázs Somogy megyei Komár éves vásárával (12), valamint a zalai Csapi (3), Kolon (4) és Magyarád (3), illetve Pállok szomszédságában Keszthely (12) és az ugyancsak éves vásárokkal bíró Zalavár (9) és Szabar (8).39 A nagyobb utak is elkerülték a birtoktest központjának számító Merenyét: egy kisebb országút Merenye előtt, Garaboncon keresztül haladt Galambok és Zalabér között, egy másik, nagyobb jelentőségő út pedig ennél is távolabb, Galambok, Komár, Kolon és Magyaród érintésével tartott Kanizsáról Keszthelyen és Sümegen át Győr, illetve Tapolcán át Veszprém és Fehérvár felé.40 Az esetünkben vizsgált délnyugat-zalai birtokok a 13. század legelején már biztosan a káptalan tulajdonában lehettek. Egy 1203-as, Imre király által kiadott oklevél tanúsága szerint ekkor úgy tudták, hogy Merenye már 1082-ben Szent László, illetve felesége, Adelhaid királyné adományából a veszprémi Szent Mihály egyház birtokába került. Bár Szent László 11. századi oklevele hamis,41 az Imre-oklevél42 alapján feltehető, hogy a 13. század elejére már régi birtokosnak számított a környéken az egyház. Nem mond ennek ellent az sem, hogy a László-oklevél hamisítása csak 1275 utánra tehető. Előre vetíti ugyanakkor a zalai bencésekkel a későbbiekben oly gyakran fellángoló pereskedést az a tény, hogy a zalavári konvent ugyancsak hamis, 1019-ből származó adománylevele szintén felsorolja Merenyét, ezúttal az apátságnak juttatott azon helységek között, amelynek tizedét a bencések élvezték.43 A merenyei birtokok története ezután a megszokott keretek között folyt a középkorban, vagyis az nem volt más, mint a szomszédos falvak földesuraival folytatott pereskedések sorozata, amelyet olykor, nagyjából a 14. század elejéig még egy-egy adományozás vagy vásárlás egészített ki. A szomszédos birtokosok közül, akikkel a kanonokok szinte majd’ minden évtizedben pereskedtek a határok és a különféle hatalmaskodások miatt, érdemes megemlíteni a zalavári apátságot a Garabonccal szomszédos Rada, a budai káptalant a Merenyével határos Karos miatt, továbbá néhány világi birtokost, mint például a szomszédos Kolonban és Magyarodon birtokos Marcaliakat. További birtokrészeket a káptalan a szomszédos helységekben a 14. századot követően már nem szerzett, csak a valamivel távolabb fekvő Németpáh került a 15. század elején a káptalan birtokába. 39 Kubinyi (1989) 328-330., zárójelben az általa számolt centrális pontok szerepelnek. 40 Glaser (1929-1930) 145., T. Mérey (1999) 90-91. és 96. 41 VO no 3. (22-27.) (RA no 21). 42 CD IX/7. Anecdota no 6. (640-642.) (RA no 205). 43 „villce decimarum hcec sunt ... Hidwégh, Magarad, Sklot, Kolon, Komár, Kolumbok, Schopy, Stolcz, Biqui, Wolupna, Reche, Merenye, Kants, Sobor, Zobor, Vrustun” CD L 304-307. (RA no 7). 42
