Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Dominkovits Péter: Vármegyei vezetők, közigazgatási feladatok a 17. századi Sopron és Vas vármegyék példáján
VÁRMEGYEI VEZETŐK, KÖZIGAZGATÁSI FELADATOK... érdemes, hogy több alispán a vasvári káptalan jegyzői hivatalából került vármegyei, illetve alispáni hivatalba. Soraikból Meszlényi (II.) Benedek (káptalani jegyző 1637-től 1646-ig), Enyedy János (káptalani jegyző 1648-tól 1665-ig) személye mindenképpen figyelmet érdemel, ráadásul Meszlényi esetében úgy tűnik, hogy ő egyik nagy familiárisi körhöz sem tartozott.81 Míg Sopron vármegye 17. századi alispánjai között csupán a Bethlen Gábor dunántúli hadjárata idején (1619-1621) e hivatalt viselő mankóbüki Horváth Bálint esetében ismert párhuzamos várkapitányság, Zala vármegye igazgatásában jóval nagyobb szerepet töltöttek be a térség végvárainak kapitányai,82 és úgy tűnik, Veszprém vármegye alispánjai között is több pápai végvári tiszt található (pl. Káldy Péter vagy az 1654. november 23-án megválasztott Rado- vány István pápai vicekapitány.)83 A nagyon csekély számú helyi nemességgel rendelkező 17. századi Moson vármegye esetében ugyanakkor egyaránt fontos szerepet játszottak Vas megye házasság és birtokszerzés révén e törvényhatóságba került családjai (pl. Chernél vagy Zichy), ahogy a központi igazgatásban, pénzügyigazgatásban és jogszolgáltatásban szolgálatot teljesítő személyek közül is többen jutottak e vármegyei vezető hivatalba (pl. Szombathelyi György, Pákay Benedek). A teljes körű komparatív vizsgálat azonban csupán a prozopográfiák elkészültét követően történhet majd meg. A HIVATALI ÍRÁSBELISÉG EGY SPECIÁLIS JELENSÉGE A REGIONÁLIS FUNKCIÓJÚ JEGYZŐ A 16. század végén, majd a 17. század során a középszintű közigazgatásban egyre inkább elterjedt az a jelenség, hogy egy személy párhuzamosan több vármegye jegyzői hivatalát is viselje. Ez eltérő intenzitással - minden bizonnyal személyes érdemektől is vezettetve - a dunántúli törvényhatóságokban is megfigyelhető volt. Mindezt nem szabad pusztán az alfabetizáció elterjedésével összefüggésbe hozni, hiszen arra már a korábbi kutatás is felhívta a figyelmet, hogy a 17. századra a vármegyékben az igazgatáshoz többnyire elegendő, megfelelő iskolázottságé ember állt rendelkezésre.84 Valószínű, hogy az írásbeli feladatok gyakorlott alkalmazásánál magasabb fokú jogi ismeretek és kapcsolatrendszer eredményezte e szisztéma kialakulását, és közel egy évszázadon 81 Sill (1976) 32., Sörös (1908). 82 1677-ben Batthyány Kristóf dunántúli főkapitány e szituáció, a két feladat párhuzamos ellátásának problémái miatt tiltakozott Chernél Mihály és Pemeszy János alispánná választása ellen. ZML IV. 1 .b 2. doboz, Rohonc, 1677. február 3. 83 VeML IV. La 1. kötet 74., Pápa, 1654. november 23. (MÓL Mikrofilmtár no 3389). 84 Föglein (1936) 159. és 165. 437
