Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt A kisebb bárói birtokok párjait a székvárosokban találjuk meg: Visegrádon és Budán. Mindkét városban tucatjával birtokoltak bárók és az udvar előkelőbb nemesei házakat. E nemesi házak ugyanolyan gyakran cseréltek gazdát, mint a Pest és Pilis megyei kisebb bárói birtokok, a királyi udvar ugyanazokkal a módszerekkel avatkozott be birtoklásukba, mint azokéba.140 Számos esetben kimutatható, hogy ugyanazok a családok, amelyek visegrádi vagy budai házakkal rendelkeztek, a közelben egy-egy kisebb birtokot is magukénak mondhattak.141 A kisebb bárói birtok és a visegrádi, majd a budai bárói ház egységet alkotott. A fővárostól távol élő birtokosok számára szükséges, ámde költséges teher volt Visegrádon vagy Budán háztartást vezetni. A drága visegrádi, budai piacnál olcsóbban lehetett egy közeli faluból a napi fogyasztáshoz szükséges árukat beszerezni.142 A Nagysziget lakóinak nagy része az Árpád-korban királyi szolgákból, udvarnokokból állhatott, akik közé a korszak végén vendégeket telepítettek. Sajátos helyzetüket az itt élő népek még jó ideig megőrizték. Ebben a sziget társadalma nem különbözött a más királyi birtokoktól. A szigeti ispánság területén azonban még a középkor legvégén is éltek olyan, különleges helyzetű nemesek, akikkel az ország belsejében máshol nem találkozunk. 1497-ben a királynék becsei prcedialis nemeseiről hallunk. Valószínűleg eredetileg is nemes volt az a Tolna megyei testvérpár, Dombói György és Máté, akiknek Beatrix királyné egy telket adományozott Becsén, amiről egy privile- giális oklevelet is kiállított. Ez az oklevél ugyan nem maradt ránk, de ennek - az országos nemessé tevő oklevelekkel megegyező - szavai ismétlődnek egy későbbi iratban, ahol elmondják az adományozottak, hogy a két testvért és György feleségét a királyné e szigeten lakó más prcedialis nemesei közé 140 A királyi székhelyek nemesi háztulajdonosait Mészáros Orsolya és Végh András kutatásai tárták fel. Mészáros (2009), Végh (2006-2008). 141 1345-ben Nagy Lajos a Pest megyei Besenyőt adta a horvát Nelepcsics Jánosnak, hogy innen a királyi kúriákban meg tudjon jelenni („ut exinde in curia nostra stare valeat atque possint"). DL 38487. Fiai előtt nem állt udvari karrier, Zsigmond király ezért királyi cserével vette el tőlük és udvarmesterének, későbbi nádorának Jolsvai Leustáknak adta azzal az indoklással, hogy mivel a Nelepcsicsek Horvátországban élnek, Pest megyei birtokukat nem tudják megvédeni („quia filii condam magistri Iwan filii Nelepty in partibus regni Croatie incolatum et personalem residentiam habentes, erga tutionem iurium possessionarium ipsorum in eodem regno in plerisque locis existentium occupati et retenti, possessionem ipsorum Bessenew in comitatu Pestiensi sitam oh loci pretaxati distantiam eorumque creberrimam personalem absentiam variis hostium insultibus iugiter prepeditam nequeant a cunctis impetitoribus condigno tutaminis defensare"). CD X/l. no 180. (327-328). 1360-ban Lajos király a titkos jegyzőjének adta azt a visegrádi házat, ami korábban egy királyi mesteré majd az esztergomi érseké, végül Opuliai Lászlóé volt, kikötötte azonban, hogy ha a királynak a kancellária vagy valami más célra („pro cancellaria vei pro aliis nostris usibus") szüksége lenne e házra, akkor visszaválthassa a jegyzőtől vagy utódaitól. Mészáros (2009) 125-127. (Oklevéltár no 23.) 142 Kubinyi (1973) 35. 403
