Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt itteni jószágainak története, mert IV. László a szokásos módon járt el, és a várjobbágyokat birtokaikkal együtt („cum omnibus terris ipsorum, quas in iobagionatu didi castri existentes") emelte ki a vár fennhatósága alól.25 Pest megyében az Inárcsiak lettek az egyetlen biztosan várjobbágyi eredetű nemesi család.26 A megye már említett, rossz középkori forráshelyzetére jellemző, hogy csupán ennek a kisnemesi famíliának maradt meg a középkori levéltára.27 Nem esett messze a nógrádi megyehatártól a mai Tápióbicske határában fekvő korabeli Bicske és az azóta annak határába olvadt Páty sem. 1281-ben, amikor a Bicskei család tagjai megegyeztek itteni földjeik felosztásáról, az egyik földdarab a nógrádi vár földjének szomszédságában („iuxta terram castri Neugradiensis”) feküdt.28 Fejér és Nógrád olyan vármegyék voltak, amelyek saját területükön is rendelkeztek várbirtokokkal. A Nyitra megye területén fekvő szolgagyőri várispánságnak azonban 16 megyében legalább száz településen terültek el a várföldei. Pest megyében két helyen tudunk ilyenről, mindkettő közvetlenül a Duna mellett feküdt.29 A Pest melletti Jenön, ahol a középkor folyamán rév is volt - valahol a mai Margithíd pesti hídfőjének tájékán -, volt az egyik birtoka. II. András már a tatárjárás előtt, 1225-ben két, a szolgagyőri várnépek kezén levő házhelyet adományozott a nyúlszigeti premontreieknek, amit később fia is megerősített, kikötötte azonban, hogy a föld lakói maradjanak abban az állapotukban, ahogy korábban a vár fennhatósága alatt éltek.30 A szolgagyőri ispánság másik területéről is akkor értesülünk, amikor véget ért e vár ottani birtoklása. A Ráckevei-Duna-ág közelében, egymás mellett feküdt Taksony, Zajcs és Kád, amelyek részben az Árpád-házi hercegek ellátására rendelt sokfelé szétszórt birtokokhoz, részben pedig a szolgagyőri várhoz tartoztak („terras ducatus et Zulgageurienses"). V. István ezt 1270 előtt egy hívének adta, aki azonban utóbb hűtlenné lett hozzá, ezért, miután visszavette a jószágokat, 1270-ben a nyúlszigeti domonkos apácáknak adta őket.31 Azok a kutatók, akik annak az okát keresték, hogy miért nem volt várszervezete Pest megyének, mind ugyanarra az eredményre jutottak. A felbomló Visegrád megye területén oly nagy volt az udvari birtokok súlya, hogy egyszerűen nem jutott lehetőség önálló várföldek kihasítására.32 E vidéken, ahol a 25 ÁÚO IV. no 25. (49-50.) (RA no. 2611-2612). 26 Zsoldos (2001) 68. 27 Benkó (1903), Bártfai Szabó (1938). 28 ÁÚO IX. no 227. (319). 29 Györffy (1993). 30 1225: ,,?!cut ad castrum pertinebant”, 1245: „sub eadem libertate, sicut ad castrum pertine- bant” BTOE I. no 13. (18-19.) (RA no. 423.), BTOE I. no 29. (44^45.) (RA no 822.) ez utóbbi oklevél hamis. 31 ÁÚO XII. no 122. (141.) (RA no 2032.), a falvakra lásd Györffy (1963-) IV. 525., 558., 564. 32 Györffy (1963-) IV. 500., Zsoldos (2001) 47. 375
