Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István esetleges, tudniillik a területre vonatkozó középkori oklevelek nagy része a török uralom alatt elpusztult.'1 A fentebb idézett oklevelek fordítása és a szóhasználat némi magyarázatot igényel. Miért neveztük Pestet megyének, azaz vármegyének, ellenben a Nagyszigetet és Pilist ispánságnak? Pest comitatus kétségtelenül vármegye volt, még ha számos sajátosságot is mutatott fel, Pilis és a Nagysziget ellenben tartósan egyben tartott, királyi, illetve királynéi uradalmak voltak, területükön a királyi családon kívül csak nagyon kevés egyházi és világi földesúr birtokolt. Mindkét vidék berendezkedése azokkal az ispánságokkal mutat hasonlóságokat, amelyeket történészi műszóval erdőispánságoknak neveznek.11 12 E kifejezés csak Pilis esetében találó, a Nagyszigeten voltak ugyan erdők, és a közékor végéig jártak ide vadászni a magyar királyok, igazi karakterét azonban nem ez adta. Az erdőispánságok kifejezéssel más esetekben is óvatosan kell bánni. Az egyik legjellegzetesebb erdőispánságnak a Zemplén megyében fekvő pataki (sárospataki) ispánságot szokás tartani. Ha azonban településeit térképre vetítjük, megállapíthatjuk, hogy a nagy hegyek és erdők épp ott kezdődtek, ahol a pataki ispánság rétekkel, szántókkal és szőlőkkel borított falvai véget értek.13 A királyi uradalmak kialakítását a 12-13. századra szokás tenni, bár ezt a történészi toposzt is óvatosan kell kezelni, hiszen a 11-12. századból olyan kevés oklevél maradt fenn, hogy az első említések ezúttal sem sokat bizonyítanak. A Nagyszigeten minden bizonnyal korai uradalomszervezéssel számolhatunk. A 13. század elején alkotó magyar Anonymus egyenesen a honfoglalás korába vetítette vissza azt, hogy a Csepel-sziget az Árpádok birtoka, és ott őrzik a fejedelmi, később a királyi ménest. Anonymus korában tehát már nagyon régi időre tekintett vissza a Nagysziget ispánsága, ezt egyébként más adatok is támogatják.14 Az ispánsággá szervezett királyi uradalmak előtt általában két út állt: vagy megyévé alakultak, vagy elenyésztek, azaz megmaradtak egybefüggő uradalomnak, de nem tekintették őket többé ispánságnak, még akkor sem, ha a népnyelv az élükön álló várnagyot vagy udvarbírót évszázadokig ispánnak nevezte.15 A „megyévé alakulás” azt jelentette, hogy ezek az ispánságok, akárcsak a régi vármegyék, ispánnal, alispánnal és szolgabíróval rendelkező ún. nemesi megyévé váltak. A szolgabírák megjelenését a magyar történettudomány régóta korszakos jelentőségűnek tartja, attól számítják az illető nemesi megye 11 A korai okleveles anyag csekély számára könnyen következtethetünk a Pest megyei oklevelek regesztagyűjteményéből, vö. Bakács (1982), a forráshelyzetre Tringli (2001) 75. 12 Mályusz (1922), KMTL 194. (erdőispánság, a szócikket Magyar Eszter készítette), Zsoldos (2001)40. 13 Szűcs (1993). 14 P. magistrí, qui Anonymus dicitur gesta Hungarorum c. 44. SRH I. 88., ZSOLDOS (2001) 43. 15 Tringli (2009a). A pataki ispánság határai, némi változással, egészen 1848-ig felismerhetők voltak a pataki uradalom határain, vö. Tringli (2009b). 372
