Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)
Horváth Richárd Jóbnak tisztában kellett lennie a kezdetektől, hogy mire megy ki a játék. Pillanatnyilag - némi szubjektivitást is megengedve - úgy tűnik, hogy Szapolyai étvágya evés közben kezdett megjönni, s talán további birtokokra próbálta meg kiterjeszteni a hatalmát vagy a közös kezelésűekből igyekezett a Garai-embereket kizárni. Hogy ez a feltevés igaz-e, azt nem tudom, de az biztos, hogy 1472-re a helyzet odáig fajult, hogy Jób somlói várnagyai Zala megyébe menet, Szörcsök birtokon elfogták Szapolyai két familiárisát, Kisfaludi Lászlót és Szörcsöki Antalt, akik uruknak a királytól kiutalt taxa beszedésére indultak, s Lászlót Somló várába hurcolva arra kényszerítették, hogy a nála lévő királyi oklevelet lenyelje.30 Az ügy folytatását nem ismerem, de eztán aligha mulathatott közös asztalnál a két arisztokrata. Garai visszakozása persze lépésre kényszerítette Szapolyait is. Eljárása újabb homályt borít az amúgy sem világos eseménymenetre. Nem Mátyáshoz sietett ugyanis elégtételért, hanem egyenesen a Szentszékhez. E mögött megint két ok rejtőzhet. Egyrészt elképzelhető, hogy a közöttük fennálló szerződés szavatosságát nem jogi, hanem spirituális formulák, esetleg eskü letételével biztosították, így ezek megszegése hivatalból egyházi döntnök közbejöttéért kiáltott. Ám azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a kortársak számára is homályos elemeket tartalmazó, ráadásul jelentős váruradalmakat érintő ügyletet Szapolyai nem kívánta Mátyás elé vinni. Ne feledjük, közben eltelt egy évtized. Túl vagyunk az 1467-es és 1471-es lázadásokon, s Mátyás már nem ugyanaz a király, mint korábban. Hatalma lényegesen stabilabb. Igaz ugyan, hogy Szapolyai Imre épp az 1470-es évek közepének egyik legbefolyásosabb, ám tisztség nélküli résztvevője, olykor Mátyás helyettese annak külföldi hadjárata idején, de utolsó jelentős birtokszerzését 1470-ben sikerült lezárnia a Bebek vagyon megszerzésével. A következő pedig majd 1477-ben Trencsén átvétele lesz, azaz éppen egy adomány-szünet idején vagyunk.31 Végezetül azt sem szabad kizárnunk, hogy Garainak jogi szempontból akár igaza is lehetett. 1475-ben tehát Szapolyai Imre már a Szentszékhez fordult, arra hivatkozva, hogy Jób az általuk korábban kötött kölcsönös védelmi és örökösödési megállapodás egyetlen részletét sem tartja be.32 Az ügy folytatását nem ismerjük, de 30 DL 26006: „... antelatum Ladislaum de Kysfalwd omnibus rebus suis secum habitis atque dictis litteris nostris regalibus spoliassent et insuper eundem prope mortaliter verberatum domo et curia de eisdem extrahentes in prenominatum castrum Somlyo abduxissent, atque ipsum easdem litterasper immanissimos cruciatus et tormenta deglutiri coegissentpotencia mediante ...” 31 Horváth (2008) 270. 32 Theiner (1859-1860) II. 444-446. Szapolyai előadása szerint ő és Jób megállapodtak, hogy „... ipsi se hinc inde ipsorumque familiäres in omnibus et singulis tarn prosperis, quam adversis agendis negociis et factis congruis et honestis, Ulis dumtaxat exceptis, que honori Regie Maie- statis et sacre corone Regni Hungarie derogarent, aut factum et utilitatem dicte Regie Maiestatis, Regnique publicum et commune bonum impedirent, contra et adversus quosvis ipsorum emulos et adversarios, in detrimentum personarum et bonorum ipsorum machinantes, non parcendo 354
