Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)
Horváth Richárd közreműködésével bonyolódott, a Szapolyaiakkal kötött megállapodást feltételeznünk. Hogy erre mikor kerülhetett sor, jobbára csak találgathatunk. Az okokra elégséges magyarázatot jelenthet Szapolyai Imre említett páratlan, informális, épp ezért kevésbé illékony politikai befolyása. Persze a puszta gyanakvásnál azért többet is tehetünk. Akad ugyanis egy-két közvetett információnk, amelyek kicsit közelebb vihetnek a feltételezett Garai-Szapolyai kapcsolat megismeréséhez. 1461 októberében Mátyás király meghagyta Újlaki Miklós és Vitovec János szlavón bánoknak, hogy Garai Jób és édesanyja délvidéki birtokaik egyikén folyó kastélyépítését ne akadályozzák, mert azt királyi engedéllyel végzik.19 Tekintettel arra, hogy a vár- és kastélyépítési engedélyek kiadása az uralkodói kegy-gyakorlási politika egyik kiemelt eleme, így nincs okunk kételkedni abban, hogy ekkorra a két fél viszonya valamelyest normalizálódott. A javuló viszonyra ráadásul további bizonyosságot is lelhetünk. 1462. február 20-án ugyanis Mátyás adománylevelet bocsátott ki a magtalanul meghalt Apori Fülöp Tolna megyei Pálfalva és Tömörkény birtokáról Garaiék javára.20 Először akár arra is gondolhatnánk, hogy a hatalmát egyre inkább stabilizáló, s éppen 1462 első felében több látványos sikerrel meg is erősítő király a Garaiak vagyonát figyelembe véve gesztusértékű lépésekkel igyekezett a befolyásos családot szorosabban a trónhoz fűzni. Mindez persze nem lehetetlen, ugyanakkor a kérdésben segítségünkre siet az oklevél kancelláriai jegyzete, amely szerint az oklevél relátora maga Szapolyai Imre főkincstartó volt. Ez az egybeesés ugyan messzemenő következtetések levonására még nem ad okot, hisz a koronára háramlott birtokok ügyében a kincstartó joggal járhatott el, de mindenképpen figyelemre méltó a vélelmezett Garai-Szapolyai kapcsolat ügyében. A következő adatunk értelmezése is könnyebb, ha feltételezzük kettejük politikai kapcsolatát. 1463 májusában, amikor Mátyás megegyezésre lépett Szlavónia leghatalmasabb urával, Vitovec Jánossal, a szerződést megerősítő 14 báró sorában Szapolyai kincstartó természetesen jelen volt. Ott olvashatjuk ugyanakkor Garai Jób nevét is.21 Aligha lehet kétséges, hogy Jób jelenlétének magyarázatát előkelő nagybirtokos (ún. „természetes báró”) volta mellett a királlyal láthatólag javuló viszonya is nyújthatja. Ugyancsak 1463-ban, július 21-én Futakról kelt Mátyás egy vizsgálatot elrendelő parancslevele a pécsi káptalanhoz azért, mert Garai panaszt tett a királynál. Elmondása szerint július 19 DL 15649. 20 DL 15705. Az oklevél indoklása meglehetősen szűkszavú és általános: „... nos consideratis fidelitatibus et fldelium serviciorum complacenciis fidelium nostrorum illustris domine Alexandrine ducisse Thesneniensis relicte et magnifici lob filii condam Ladislai de Gara palatini predicti regni nostri Hungarie, quibus üdém presencium sacre huius regni nostri Hungarie corone et expost maiestati nostre in nonnullis rebus se gratos reddere studuerunt et acceptos ...” 21 PÁLOSFALVI (2001) 460. 350
