Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)
Horváth Richárd nem egy, ez idáig feltáratlan adattal gazdagítja a veszprémi régió középkoráról való tudásunkat. Egyik főhősünk apja, Garai László a 15. század közepi Magyarország egyik legfontosabb politikai tényezője, a királyság nádora volt. Birtokai, rokoni kapcsolatai és familiárisi hálózata az 1440-es évek első felében zajlott polgár- háborús, majd az 1446-tól meginduló konszolidációs eseményekben biztosították meghatározó szerepét.2 A család birtokai egészen kiemelkedők voltak a század első felében; 1458-ban az Újlakiakkal versengve mondhatták magukat az ország legvagyonosabb famíliájának.3 Csupán illusztrációképpen érdemes ideiktatni a tényt, hogy a Szapolyaiaknak ebben az esztendőben még egyetlen váruradalma sem volt. Ráadásul a bennünket közelebbről érdeklő Veszprém megyei uradalmak csaknem Garai „ősvagyonnak” számítottak, hiszen Ugod 1383/84-től, Pápa és Somló 1389-től, míg Csesznek 1392-től volt a kezükön, ráadásul az 1400-1450 között eltelt fél évszázad folyamán itteni jószágaik regionális központját képező Pápán még egy új várat is emeltek.4 A hatalmi- politikai idillnek azonban hirtelen szakadt vége V. László ([1440] 1452-1457) váratlan prágai halálával. Mátyás trónra kerültével ugyanis Garai Lászlónak gyökeresen új politikai helyzethez, számára kedvezőtlenül alakuló hatalmi viszonyokhoz kellett alkalmazkodnia. Miután maga és családja tradicionálisan V. László párthívének számított, sőt Újlakival együtt ők irányították a Hunyadi László kivégzése után kitört zavargások idején a Szilágyi Mihály által vezetett familiárisok elleni hadakat is, ezért nem kellett sokáig várnia az új király megtorló rendelkezéseire. Ezek között is az első, még 1458 júliusában a nádorságról való letétele, helyébe a kipróbált és a Hunyadiakhoz feltétel nélkül hű gúti Ország Mihály kinevezése volt. Az így személyében is sértett arisztokrata, a Mátyás irányába ugyancsak ellenérzéseket tápláló Újlaki Miklós és a mellőzöttséget hamar eltűrni kényszerülő Szilágyi Mihály kormányzó 1459 februárjában Németújvár várában III. Frigyes császárt (1452-1493) választották Magyarország királyává a Hunyadi fiúval szemben. A királynak gyorsan kellett cselekednie: Nagy Simon parancsnokságával hadat küldött a pártütők ellen, aki egy sokáig többféleképp értelmezett vesztes csatát, illetve Újlaki közben bekövetkezett pártváltását, majd a volt nádor váratlanul gyors halálát követően elfojtotta a mozgalmat.5 Ezután 2 Az eseményeket legutóbb röviden összefoglalta: Engel (2001) 246-248. Itt érdemes megjegyezni, hogy az 1457 márciusa és novembere között folyt polgárháború története máig feldolgozásra vár. 3 Engel (2003) 30. 4 Az uradalmak korai és Garaiak általi megszerzéséhez bővebben Horváth (2003a) [a letöltés ideje 2009. szeptember 21.], Somló történetének összefoglalását lásd továbbá Koppány (2007), Fülöp-Horváth (2010). 5 Vö. Kubinyi (2000) 8-12. 346
