Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Zsoldos Attila: A MEGYESZERVEZÉS KEZDETEI A MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN(Az „óriás” És az „Átlagos” nagyságú megyék kérdése)
A MEGYESZERVEZÉS KEZDETEI A MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN rekonstrukciója,15 nagyon sajnálatos ugyan, de egyúttal érthető is. E helynevek ugyanis nem szükségképpen tartanak valamennyien közvetlen kapcsolatot a törzsekkel - hiszen némelyik törzsnévnek személynévi megfelelőit is ismerjük16 másfelől aligha keletkeztek egyidöben, jóllehet a települések legrégebbi rétegében bizonnyal számolhatunk velük, hiszen a veszprémi püspökség 1009- re keltezett oklevelében két Kér nevet viselő falu is feltűnik.17 18 Pusztán azért azonban, mert nem tudjuk helyreállítani a Rubik-kocka oldalainak egyszínűsé- gét, nem szükséges arra a következtetésre jutnunk, hogy a kocka nem is létezik. A törzsek, mivel léteztek, meg is telepedtek valamiképpen, milyen kár, hogy az egyes törzsek elhelyezkedésére vonatkozóan csak részint analógiák, részint a későbbi történeti fejleményekre alapozott következtetések révén kockáztathatok meg - magától értetődően rendkívül bizonytalan lábakon álló - feltevések. Bizonyos nyomok arra utalnak, hogy a kendék - azaz Árpád leszármazottai - által vezetett törzs a medence közepén, a mai Dunántúl északkeleti területeitől a Duna-Tisza köze déli részéig elnyúló sávban telepedett meg, a szállásterület súlypontjáként pedig a mai Budapest tágabb környéke jelölhető meg. Az a törzs, melynek törzsfői családján belül a gyulai méltóság Öröklődött, minden jel szerint Erdélyben lelt otthonra. Feltehető, hogy a 10. század közepének forrásainkban leggyakrabban felbukkanó magyar vezetője, Bulcsú szintén egy törzs feje volt, amelynek szállásterülete a mai Dunántúl déli részére terjedhetett ki. Okkal gyanítható, hogy all. század első évtizedeiben a Maros, a Tisza, a Duna és Erdély által határolt országrészt birtokló Ajtony ősei szintén valamelyik magyar törzs vezetői voltak, így az Ajtonyt uraló terület egy újabb törzs szálláshelyét jelöli ki. A magyarokhoz még a Kárpát-medence elfoglalása előtt csatlakozott kabarok törzsfői családjával szokás kapcsolatba hozni az utóbb a magyar trónt is elfoglaló Aba Sámuelt, s így a kabar törzs jelenlétével számolhatunk a Tisza völgyének északi előterében. A fennmaradó három törzs elhelyezkedését illetően még az említetteknél is nagyobb a bizonytalanság: mindenesetre a földrajzi helyzet ismeretében kézenfekvőnek látszik arra gondolni, hogy egy- egy törzs szánhatta meg a Kisalföld Dunától északra, illetve délre eső részét, valamint egy további törzs telepedhetett meg a Tiszántúl középső vidékein.IS Konstantin császár arra is utal, hogy a korábban egységes irányítás alatt álló magyar törzsek önállósága jelentős mértékben megnőtt.19 Szerfelett valószínűnek tekinthető ugyan, hogy Árpád kende utódai továbbra is igényt tartottak a magyarság egésze feletti hatalomra, mégis mindaz, amit az erdélyi Gyulákról, 15 Lásd pl. Sándorfi (1989). 16 Fehértói (2004) 474. (Kurth, Curt, Churt), 577. (Nec, ill. Necku), 740. (Tarian). 17 DHA 52. 18 Lenkey-Zsoldos (2003) 11-12. 19 ÁMTBF 48. 301
