Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Az államalapítás együtt járt a közigazgatás kiépülésével. A királyság területén lévő várral erősített helyek, azaz a varosok lettek a székhelyek, ahol egy adott terület egyházi és világi közigazgatási központja volt. AzI. (Szent) István és .V zent Gellért életéről készített legendák szerint az uralkodó 10-12 várostjelölt ki püspöki székhelyül. Hasonlóképpenjárt el a világi igazgatásban is. Itt az egyházi székhelyekhez képest sokkal több vár vált központtá, r ezekből irányították azispán vezetésével a várat és környékét.

Ebből a korból csak egyházi intézmények, püspökségek és apátságok alapításáról maradtak fenn hivatalos iratok, oklevelek. A mintegy tucatnyi oklevél azonban csak részben felelt meg a későbbi korok követelményeinek, s ezért az idők folyamán eredeti szövegezésükön olykor többször is változtattak. így mindössze egyetlen korabeli oklevél maradt ránk változatlan hiteles formában: a veszprémvölgyi apácamonostor alapítólevele. Ez~ a kortól egyáltalán nem idegenül — a monostor lakóinak nyelvén, görögül íródott. Kár, hogy a szövege Kálmán király 1109-i átírásában marad csak ránk. A pannonhalmi monostor (1001) és a püspökségek első oklevelei (1009), mondhatni alapítólevelei, ámbár latinul íródtak, nem maradtak ránk eredeti formában, csak az eredeti oklevél többé-kevésbé korszerűsített változatában. A korai oklevelek valamikori formáját talán a pannonhalmi oklevél őrizte meg, amelynek „eredeti” példánya a 13. század elején készült. Ugyanerről a korszakról árulkodnak a pécsi és a veszprémi püspökségek alapítólevelei. Ha hinni lehet nekik, első okleveleink a császári udvarban kibocsátottak mintájára készültek. .V mivel császári udvarból kettő is volt akkoriban, azl- (Széni) István korabeli oklevelek egyike a bizánci (görög) udvar, a többi a nyugati (latin) udvar írásbeliségét követte. Közöttük az összekötő kapcsot a veszprémi püspökségről kiállított oklevél képezi- Benne megtaláljuk ugyanis a nyugati császári oklevelek formuláját éppúgy, mint ahogy a Bizáncra jellemzőfordulatokat: a királyi rendelkezés megszegőinek — miként a veszprémvölgyi görög alapítólevél esetében — el kellett viselniök a 325-ben Niceában tartott zsinat atyáinak átkát s az antik görögség halálbüntetését (ami egykor az Athén közeli szakadékba, a barathronba taszítást jelentette), sőt az oklevél kilátásba helyez) a nyugati császári udvarban szokásospénzbüntetés megfizetését is.

Egy püspökség részben saját birtokainak jövedelméből élt, részben a joghatósága alá tartozók hozzájárulásából. A veszprémi püspök I. (Sgent) István adomány ából megkapta Ősit, Kért és Berényt, Eülét, valamint Marcal)őt, a Marcal folyó eredetének vidékét,joghatóságát pedig több világi megyére kiterjesztette az uralkodó. Székhelyük Kolon, Székesfehérvár, Veszprém, Visegrád várak s városok voltak. Az említett területek utóbbjavarész) Zala, Fejér, Veszprém és a mai Pest megye dunántúli területeit magábafoglaló Pilis megyéknekfeleltek meg.

Csoda lett volna, ha minden változatlan marad úgy, ahogy az eredeti oklevelekben le volt írva. A hivatalos írás tartalmát a századok folyamán a valósághozkellett igazítani, s bizony nem egyszer előfordult azis, hogy azeredeti oklevél szövegét félreolvasták, félremagyarázták, sőt volt, hogy — mivel az eredeti oklevél nem volt kéznél— másolatbólpróbáltak hiteles írást faragni. Ennek számtalan jele van a szövegben, s ezért itt-ott javítani kénytelen a ma embere, ha az I. (Szent) István korabeli szöveghez szeretne eljutni. A szükséges javítások zárójelben láthatók. I. (Sgent) István eredeti oklevelének sorsáról annyit tudhatunk, hogy 1257-ben a királyi udvarban és a 13. század utolsó harmadában a Tihanyi konventben hiteles átírást készíttettek róla a korabeli veszprémipüspökök, Pál (1259— 1274), illetve Benedek (1289—1311). Ezek sem maradtak azonban ránk tökéletes formában. Sem IV. Béla király hiteles átírása, sem a Tihanyi konvent oklevele nem áll minden gyanú felett, különösen ha a keltezésüket vesszük figyelembe. Az utóbbinak nincs is keltezése, az előbbinek pedig nem egyezik a dátuma a kérelmező Pálpüspök hivatali idejével. Am ne csodálkoznunk, hiszen azeredeti ekkor nem is volt Veszprémben. Egy 1342. évi oklevél arról tudósít, hogy az ifjú Zegerjei György 10 márkáért visszaszolgáltatta a veszprémi egyháznak I. (Szent) Istvánnak a veszprémi egyház részére adott adománylevelét és I V. Béla királynak ezj megerősítő oklevelét, amelyek a veszprémi egyház kifosztása alkalmával kerültek a fiatalember családjának birtokába. Veszprémet 1276-ban dúlták fel Csák Péter nádor katonái elpusztítva mindent, ami érték volt a püspöki városban, beleértve az akkori párizsi főiskolához hasonlítható veszprémi iskolát is. Tehát 1276 és 1342 között két nemzedéken át a veszprémi egyháznak nem volt kezében sem az eredeti adománylevél, sem annak megerősítése, s így érthető, hogy megpróbáltak - ahogy tudtak — gondoskodni ennek a püspökség birtokjogait igazoló fontos okiratnak a hiteles másolatáról. Szigorúan véve sem a ma ismert IV. Béla-féle királyi, sem a tihanyi hiteleshely által kiállított másolatról nem állítható, hogy hiteles. Hogy mi lett az elveszett, majd megkerült eredeti oklevelekkel, az a múlt ködébe vész Örülhetünk mégis, hogy múltunkból ennyi ránkmaradt, s szövegük szinte tökéletes összycsengése hitelesíti agt a véleményt, hogy I. (Szent) István király oklevelének a szövege maradt ránk — mégha romlott formában is.

< B > ela Dei gracia Hungarie, Dalmacie, Crouacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie Cumanieque rex universis Christi fidelibus presencium noticiam habituris salutem in eo, qui regibus dat salutem.

Cum a nobis petitur, quod est iustum, assensu grato debet occurrere intentionis regie rectitudo maximé, cum diversa petentis merita coaccedunt.

Proinde ad universorum tam presencium quam futurorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod dilectus et fidelis noster venerabilis in Christo pater Paulus episcopus Wesprimiensis personaliter ad nostram accedens presenciam exhibuit nobis quoddam privilégium sancti regis Stephani petens nos cum instancia, ut tenorem eiusdem privilegii nostris litteris inserendo sigillo nostro confirmare dignaremur.

Cuius quidem privilegii tenor talis:

In nomine sancte et individue Trinitatis!

Stephanus Dei gracia Pannoniorum rex.

Si pietatis magnitudinem non solum dilectissimis verum eciam advenientibus fidelibus digne postulata largimur, precipue convenit, ut animi culmen ad superna anxiantes devociones sanctarum ecclesiarum postulacionibus acclinemur ipsasque prediis atque possessionibus subbmando procurare flagitemus.

Béla Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galicia, Lodoméria és Kunország királya minden Krisztus-hivőnek, aki a jelen oklevelet ismeri, üdvöt abban, aki a királyoknak üdvösséget ad.

Ha azt kérik tőlünk, ami jogos, azt királyi méltányossággal szívesen kell teljesíteni különösen akkor, amikor a kérvényező különböző érdemei összecsengenek.

Ezért azt akarjuk, hogy mindenkinek, mind a mostaniaknak, mind a jövendőknek tudomására jusson ezen oklevéllel, hogy kedves hívünk, Krisztusban tisztelendő Pál atya, veszprémi püspök személyesen a jelenlétünk elé járult, bemutatta szent István király egy kiváltságlevelét, s azt kérte kitartóan, hogy ugyanezen kiváltságlevél szövegét a mi oklevelünkbe szőve pecsétünkkel megerősíteni méltóztassunk.

A kiváltságlevél tartalma pedig ez:

Az oszthatatlan Szentháromság nevében !

István, Isten kegyelméből a pannonok királya.

Ha kegyes nagylelkűséggel nemcsak a legkedvesebb, hanem jövevény híveinknek is teljesítjük méltányos kéréseit, annál inkább illő, hogy az égiekre teljes lelkűnkkel és odaadásunkkal törekedve, szent egyházaink kéréseit pártfogoljuk, javakkal és birtokokkal felmagasztalva őket, róluk serényen gondoskodjunk.

Proinde omnium sancte Dei ecclesie fidebum nostrorumque presencium scilicet ac futurorum noverit industria, quod nos anime nostre pro remedio quatuor civitates nominibus Wesperen, in qua ipsius episcopatus sedes est constructa, atque Albam civitates, Colon et Vyssegrad civitates sancti Mychaebs Wesprimiensi subicimus ecclesie cum omnibus ecclesiis, capellis atque titulis seu terminis et finibus.

Necnon concedimus, donamus atque largimur et regab nutu atque dicione prelibate sancte Wesprimiensi ecclesie villám unam nomine Cári in Wesprimiensi comitatu, in quo episcopalis — ut predictum est — constructa est sedes, atque trés villás nomine Avsy, Cári ac Bérén in comitatu Albensis civitatis sitas, seu Morzolfew in pago Colocensis civitatis unam villám necnon in comitatu Vyssegradiensis civitatis villám unam sitam super Danubium, latere ex cuius dextro rivus, qui Apurig nuncupatur, discurrit pariterque villám unam Fyley nomine sitam in conpage Hurhyda civitatis cum omnibus utensi<b>bus iugiterque pertinenciis scilicet famulis famibabusque, pratis, vineis, areis, edificiis, campis, terris, agris cultis et incultis, piscacionibus, venacionibus, aquis aquarumque decursibus, molendinis, viis inviis tam exitibus quam inexitibus, ut habe{b}at omnium firmitatem perpetuam, sicut est donatum, possidendorum.

Habeat enim prebbata sancti Mychaebs Wesprimiensis ecclesia, quam Stephanus sanctissimus regit episcopus, predictarum civitatum atque villarum, ut prediximus, potestatem habendi atque usque in perpetuum possidendi necnon prelibato Stephano episcopo, cui ipsa est regimine commissa, suisque successoribus perpetim subiciendi, omnium hominum contradiccione funditus removente.

Regali denique iubemus potestate, ut nullus dux, marchio, comes, episcopus, archyepiscopus, vicecomes, sculdatius, iudex vei exactor aut aliqua magna personaque parva regni nostri audeat discuescere prenominata sancti Mychaebs Wesprimiensis ecclesie aut subripere de omnibus rebus suis mobibbus et inmo<bi>libus quesitis et inquirendis cum omnibus, que sibi in prelocutis civitatibus earumque pertinentiis et finibus necnon in villis pertinent vel in abquibus locis subiciunt aut Stephano illius sancte episcopo ecclesie suisque successoribus aliquid molestie inferre presumpmat.

Si quis igitur huius nostri precepti paginam fringere temptaverit aut prelibate sancti Mychaebs Wesprimiensis ecclesie Stephanum almificum episcopum suosque successores ex cunctis prenotatis rebus ecclesiasticys necnon dotibus molestare conaverit, octo milia librarum auri cocti sciat se conpositurum, medietatem camere nostre et medietatem prelocute sancti Mychaebs Wesprimiensi ecclesie necnon Stephano celebri episcopo suisque successoribus trecentorumque decem et octo patrum anathemathe feriendum atque perpetuali supplicio tradendum iugiterque baratri pene perpetim fore concremandum.

Quod ut verius credatur diligentiusque ab omnibus observetur, paginam hanc manu propria corroborantes anuli nostri inpressione subter insigniri curavimus.

Datum in Sool apud capellam bead Stephani prothomartiris anno ab incarnacioni Domini millesimo VIIII.

Nos vero iustis ac dignis peticionibus ipsius venerabilis patris domini Pauli episcopi Wesprimiensis favorabiliter inclinati tenorem eiusdem privilegii de verbo ad verbum inseri faciendo < nostris litteris > dupplicis sigilli nostri munimine fecimus roborari.

Datum per manus magistri Samaragdi Albensis prepositi et Colocensis electi, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri anno Domini millesimo ducentesimo quinquagesimo septimo duodecimo Kalendas Decembris, regni autem nostri anno vigesimo tercio.

Tudatjuk ezért Isten szent egyházának, valamint a mi valamennyi, tudniillik mostani és jövendő hívével, hogy lelkünk üdvéért négy várost, névszerint Veszprém várost, ahol a püspökség székhelye épült, Fehérvár várost, Kolon és Visegrád városokat minden egyházukkal, kápolnájukkal és címeikkel, nemkülönben összes határaikkal és területükkel Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá.

Továbbá átengedünk, adunk és adományozunk királyi beleegyezésünkkel és hatalmunkkal az említett veszprémi szent egyháznak egy Kér nevű falut Veszprém megyében, ahol — ahogy már említés volt róla — a püspökség székhelye épült, és Fehérvár város megyéjében fekvő három falut, névszerint Ősit, Kért és Berényt, ugyanígy Kolon város területén egy falut: Marcalfőt, Visegrád város megyéjében egy, a Duna felett fekvő falut, amelynél jobbról az Apurig nevű patak folyik, hasonlóképpen egy Füle nevű falut, amely Urhida város kerületében fekszik, minden törvényes haszonvételükkel és tartozékaikkal úgymint szolgáikkal és szolgálóikkal, rétjeikkel, szőlőikkel, szérűikkel, épületeikkel, mezőikkel, földjeikkel, megművelt és meg nem művelt szántóikkal, halász- és vadászhelyeikkel, vizeikkel és vízfolyásaikkal, malmaikkal, járható és járatlan útjaikkal, akár van kijáratuk, akár nincs, hogy mindezeket, ahogy adományul kapta, örökösen birtokolja.

Szent Mihály említett veszprémi egyházának, melyet a szentséges István püspök kormányoz, legyen ugyanis hatalma minden ellentmondás nélkül a mondott városok és falvak mindörökre való birtoklására éppúgy, ahogy előre lett bocsátva, mint arra, hogy ezek a nevezett István püspöknek, akire lett bízva ez az egyház, valamint az ő utódainak örök időkre alá legyenek rendelve.

Végezetül királyi hatalmunknál fogva megparancsoljuk, hogy semmiféle herceg, őrgróf, ispán, püspök, érsek, alispán, soltész, bíró vagy adószedő, sem bárki más, országunk nagy vagy kis személye ne merészelje Szent Mihály veszprémi egyházát kifosztani vagy titkon elvenni tőle bármely ingó és ingatlan, szerzett vagy szerzendő javait és mindazt, amik az említett városokban, azok tartozékaiban és határaiban és a falvakban hozzá tartoznak vagy bárhol is alá vannak rendelve, avagy ne merészeljen bármiféle nehézséget okozni e szent egyház püspökének, Istvánnak és utódainak.

Aki pedig ezen rendelkezésünket megszegni próbálná, vagy kísérletet tenne Szent Mihály említett veszprémi egyházának kegyes püspökét, Istvánt és utódait a fentírt egyházi javakban és adományokban háborgatni, tudja meg, hogy nyolcezer font színaranyat fog fizetni, felét a kamaránknak, másik felét Szent Mihály említett veszprémi egyházának, és nem különben kiváló püspökének, Istvánnak és utódainak, sőt sújtsa őt a háromszáztizennyolc atya átka, örökös büntetésül pedig azon nyomban pokolra taszítva szünet nélkül égjen.

Hogy ennek nagyobb legyen a hitele és mindenki szigorúan betartsa, e levelet saját kezünkkel megerősítjük és alján gyűrünk rányomásával megjelöltettük.

Kelt Súlyban Szent István első vértanú kápolnájánál az Úr megtestesülésétől számított 1009. esztendőben.

Mi pedig a tisztelendő atya, Pál úr, veszprémi püspök méltányos és méltó kérésére kedvezően hajolva ugyanennek a kiváltságlevélnek a tartalmát szóról-szóra levelünkbe szőve kettős pecsétünk oltalmával megerősíttettük.

Kelt Smaragd mester, fehérvári prépost és választott kalocsai érsek, udvarunk alkancellárja, kedves hívünk kezeiből az Úr ezerkettőszáz ötvenhetedik esztendejében, december elseje előtt a tizenkettedik napon, uralkodásunknak pedig huszonharmadik évében.

Sgoveg, átírás és fordítás: Érszegi Géza