Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Gárdonyi Máté: Huszadik századi kihívások, pasztorációs útkeresések A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN
Gárdonyi Máté az egyházmegye és Veszprém város történetébe, mint nagy építkező és bőkezű mecénás - elég csak a székesegyház 1906-1910 közötti átépítésére, vagy a veszprémi püspökség négykötetes római oklevéltárára gondolni. Közel harminc éves kormányzása alatt a lelkipásztorkodás az I. világháborúig megőrizte az előző évszázad strukturális kereteit, vagyis a döntő többségében falusi lakosság pasztorációja a viszonylag nagy kiterjedésű, kegyúri alapítású plébániák keretében folyt (1901-ben a 224 plébániából csak 31 volt püspöki szabad- adományozású), a fdiák ellátását pedig nagyszámú káplán segítségével oldották meg a plébánosok (86 kápláni állás). A plébániák száma csakúgy, mint az egyházmegyés papoké nagyjából azonos maradt a XX. század első két évtizedében (350 körüli pap, ebből 290-300 a lelkipásztorkodásban), s a papnövendékek száma sem emelkedett érdemben (35 körül mozgott). A szerzetesek részvétele a pasztorációban leginkább abból állt, hogy a zirci ciszterci, valamint a tihanyi és zalavári bencés apátságok kegyurasága alatt álló, és azokhoz közel fekvő plébániákat a rend tagjai vezették (11 ciszterci, 9 bencés plébánia). Ezen kívül a ferencesek is vezettek hét plébániát (ez a szám később ötre csökkent, mert a nagykanizsai rendházból adminisztrált két plébániát átengedték egyházmegyés papoknak), valamint a premontreiek és - 1911-től - a jezsuiták is ellátták birtokközpontjuk egy-egy plébániáját (Tűrje, illetve Nagykapornak). A szerzetesek komplementer lelkipásztori funkciója, vagyis az, hogy a plébániai hitélet alternatíváját kínálták a híveknek, jobban érvényesült abban a vonatkozásban, hogy a ferencesek látták el a fontosabb búcsújáróhelyeket (Sümeg, Bucsuszentlászló, Andocs, Segesd), a tanítórendek pedig a középiskolai oktatást. A felekezeti kézben lévő elemi iskolák hálózatát 4 fiúgimnázium egészítette ki (veszprémi és kanizsai piarista, keszthelyi premontrei, pápai bencés gimnázium), a nőnevelést pedig a Ranolder János püspök alapította intézetek szolgálták (Veszprém, Pápa, Keszthely, Tapolca, Kaposvár), középfokon azonban csak a veszprémi angolkisasszonyok és irgalmas nővérek zárdája. Egyébként ez utóbbi kongregáció, hivatalos nevén Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulata volt a legelterjedtebb apácaközösség az egyházmegyében, az 1901-ben fennállott 21 zárdából 14 az övék volt. A társulati élet ekkor még a falusi plébániákat kevéssé érte el, ott csak rózsafüzér-társulatok működtek, ennél élénkebb egyesületi tevékenységnek csak a városokban mutatkoztak jelei. Hornig bíboros utóda, Rótt Nándor majd’ 22 évig állt az egyházmegye élén (1917-1939), főpásztori működése szintén korszakos jelentőségű volt.13 A rendeztünk tiszteletére. A 2003. május 12-én elhangzott előadások szerkesztett változata megjelent a főiskola folyóiratában: Rajczi (2004), Hermann (2004) és Baranya (2004). 13 Rótt Nándor főpásztori tevékenysége alaposabb méltatást érdemelne. Püspöki kinevezése előtti pályafutását új megvilágításba helyezi Adriányi Gábornak, a veszprémi egyházmegye idegenbe szakadt tudós papjának könyve: Adriányi (2002). Adalékok Rótt püspök és székvárosa 280
