Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt A káptalani levéltárban fennmaradt kontraktusok közt mindössze egy évből találtunk adatot zsidó kereskedők által történt gabonafelvásárlásra, igaz, hogy óriási mennyiségben. Fux Jakabné veszprémi kereskedő 1839 folyamán háromszor vásárolt több ezer mérő búzát, rozsot, árpát, zabot a herényi és kiüti magtárakból.51 Az uradalmaknak nagy bevételt, a zsidók számára pedig nagy forgalmat jelentő majorsági árufelvásárlás mellett a két fél gazdasági kapcsolatának másik fontos színterét a regálék bérlése adta. Ezek közül is a legjellemzőbb a városi uradalmi vendégfogadók és a falusi csárdák, kocsmák árendálása, illetve a pálinkafőzés. Szinte mindegyik bérleményhez társult mészárszék árendája is. A püspök sümegi uradalmának 1802-es bérlői kimutatása szerint Sümegen a „zsidó házat” a hozzátartozó csapszékkel együtt Rechnitzer Ignác bérelte 1783. január 1-től évi 15 forintért. Ugyanő bérelte ki 100 forintért a városi sörfőző házat és a hamuzsírégetőt is. Tapolcán a kocsmát 1773-tól évi 150 forintért Lebl Salamon működtette. Csehiben és Bazsiban Fehér Jakab volt a püspök árendása.53 54 Veszprémben a káptalan vendégfogadóját az 1810-es években több éven át Rotfischer Antal bérelte a hozzá tartozó haszonvételekkel együtt, amelyekhez szántó is tartozott. A fogadóban és a hozzá tartozó mészárszékben a saját borát és húsát a vármegyei árszabás szerint mérhette. Köteles volt mindig friss hússal és faggyúval ellátni a káptalani városrész lakóit. A bérleményhez tartozó különböző uradalmi tulajdonú épületekről is a bérlőnek kellett gondoskodni, hozzáépítenie vagy bontania csak a földesúr engedélyével volt szabad.55 A káptalan falusi birtokain a veszprémihez hasonló feltételekkel kötöttek bérleti szerződést a vendégfogadókra, kocsmákra és a velük együtt kezelt mészárszékekre is.56 Itt azonban a bérlők kötelesek voltak a földesúr borát mérni. A bort hordónként kapta az uradalmi tiszttől és így is fizetett utána. Az uradalmi tiszt és a plébános részére biztosítania kellett a húst, melyet többnyire a helybeli jobbágyoktól vásárolt fel. Ők ugyanis nem mérhettek húst, hanem kötelesek voltak jelenteni az árendásnak, ha egy marha már nem volt alkalmas az igavonásra. A húsmérés kizárólagos joga a bérlőé volt. Ha azonban a bérlő magas árat kért a vágatásért, a jobbágy maga mérhette ki a húst, miután az uradalomnak lefizette a cenzust.57 53 VÉL D/Vegyes iratok fasc. 3. no 193., no 196. és no 200. 54 MOL E 237 1802. év 31. kútfő. Az adatokat Mihalik Bélának köszönöm. 55 VÉL D/Contractus no 601., no 603. és no 626. 56 Zsidók bérelték a mészárszéket Lovason, Fülén, Almádiban, Alsóörsön, Felsőörsön; a vendég- fogadót Fülén, Alsóörsön; a kocsmát, illetve csárdát Lovason, Almádiban, Alsóörsön és Felsőörsön. 57 Fülén évtizedeken keresztül Nay Ábrahám bérelte a vendégfogadót, a boltot és a mészárszéket 200-250 váltóforint közt mozgó összegért. VÉL D/Contractus no 115. és no 660., uo. D/Vegyes iratok fasc. 26. no 87. és no 159. Csak mint érdekességet jegyezzük meg, hogy a boltot lakás gyanánt Nay Márton mint alhaszonbérlő öt évig bérelte Nay Ábrahámtól. O nyáron azzal kereste kenyerét, hogy Füredről savanyúvizet szállított a foldesuraknak, télen pedig Budára vitt tojást eladni. VÉL D/Vegyes iratok fasc. 11. no 10. 239
