Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Jakab Réka mészárszéke volt, a megtelepedő zsidó ritkán szerzett ingatlant, ezzel szemben ott tartózkodásának egyetlen jogi alapja sokkal inkább a bérlemény évről évre történő megújítása volt. 1826-ban a püspök engedélyezte Fürst Jánosnak19 Sümegen a házvásárlást és letelepedést évi 2 arany protectionális adó fejében. Fürst egyúttal elfogadta az uradalom joghatóságát is. A kérelmező zsidó már 1819-ben 6 évre bérleti szerződést kötött a sümegi piacon lévő uradalmi boltra, de akkor nem kapott letelepedési engedélyt. A szerződés ideje alatt apró portékával és élelmiszerrel kereskedett, melyért évente 25 forintot fizetett az uradalmi kasszába. Közben arra is engedélyt kapott, hogy bolthelyiségét a szomszédos borbélymühely megvásárlásával kibővítse. Fürst János letelepedését az uradalmi prefektus a várható rendszeres bevételek miatt támogatta.20 Fürstöt mind a városi tanács, mind a plébános az uradalom figyelmébe ajánlotta. Zsoldos Gábor plébános azt is kiemelte, hogy a zsidó keresztény cselédjei számára mind a böjt, mind az ünnep- és vasárnapok megtartását lehetővé tette, továbbá a plébánia- és a ferences templom számára évente gyertyát adományozott.21 Veszprém püspöki városrészén való letelepedésért vagy azon álló ház megvásárlásának engedélyezéséért a püspökhöz kellett fordulni, aki prefektusa útján intézkedett. A fizetendő taxák összege engedélyenként eltérő volt, általában évi 5-10 forint között mozgott, tehát a Sümegen fizetendöhöz hasonló összeget tett ki. Az 1760-as-1780-as évekből származó adatok szerint a letelepedni vágyók nem egyszeri fix összeget fizettek, hanem egyedi megállapodás, illetve engedély alapján rögzített éves védelmi pénzt. Később, ha az illető a hitközség teljes jogú tagja lett, a közösség által egy összegben fizetett Schutzgeld ráeső részét fizette.22 19 Az iratokban található zsidó személyneveket az ott szereplő névalakban, azaz általában magyaros írásmóddal közöljük. 20 ,,Sümegen eddig csak Müller Salamon bírt házat, az uradalmi beneficiumokra nézvést monopóliumot gyakorolni látszik és így egy-két zsidónak bevétele mind az uradalomra, mind a publicumra nézve inkább hasznos, mint káros lehetne, annál is inkább, mivel a kérelmező a letelepedési jogért évente 2 species aranyat ígért. Ha azonban házat szerez magának, abban semmilyen boltot, vagy a szerződésen fölüli kereskedést előzetes megegyezés nélkül meg nem engedik. ” VÉL AJ 15/2 fasc. 2. (Incolatus in oppido Sümeg) no 55. (1826. június 21.) 21 VÉL A/15/2 fasc. 2. (Incolatus in oppido Sümeg) no 55. (1826. február 14.) 22 Veszprémből nem ismerünk olyan számadást, mely a hitközség által a földesúr részére egy összegben fizetett védelmi pénzt tartalmazza. A 18. század végi szerződések és engedélyek egyedi megállapodásokat tartalmaznak, ugyanakkor a 19. század eleji hitközségi szabályzatok szerint a hitközség elöljárói vetették ki a védelmi pénzt a türelmi adó arányában. VÉL B/I8a fasc. 12. no 6., Kun (1932) 19. 1788-ban Farkas Mózes és fia évi 5-5 forint protectionálist fizetett az uradalomnak. Korábban közösen összesen 8 forintot fizettek. Farkas Ábrahám 1769-ben történt letelepedésekor 5 forintot, 1779-ben már 8 rajnai forintot fizetett, akárcsak Farkas Salamon a Veszprémi lakhatási jogért. VÉL B/I8a fasc. 12. no 6., VÉL A/43 fasc. 102. no 6. H, I, L: Farkas Dávid, Pakrak Jakab, Menczel Salamon letelepedési engedélye. 232
