Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Hermann István: A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT
A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT teljes hiánya (csak ákosházi Sárkány Gábor és nemeskéri Kis Pál sorolható az utóbbi csoportba).71 A nem túl rég újjáalapított, s kevéssé jövedelmező veszprémi székeskáptalan javadalma kevésbé lehetett vonzó, mint akár egy győri, vagy épp esztergomi kanonoki stallum. Másik, ami elősegítette a helyiek érvényesülését és a máshonnan érkezettek kiszorulását, Padányi Bíró Márton személye volt, pontosabban az a sajátos helyzet, hogy veszprémi egyházmegyésként került a püspökség élére. Belső, megbízhatónak ítélt munkatársait így természetszerűleg saját egyházmegyéjének papságából válogatta, ellentétben elődjével, Acsádi Ádámmal s második utódjával Bajzát Józseffel.72 A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN ARCHONTOLÓGIÁJA 1700-1777 Az alább következő archontológia összeállításához alapvetően öt forrás- csoportot használtam. A legfontosabb forrást a veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltárában a vizsgált korszak egészére vonatkozóan megtalálható felvallási jegyzőkönyvek kötetei jelentették. A kötetekbe bejegyzett másolatok az 1720-as évek második felétől kezdődően tartalmaznak rendszeresen méltóságsorokat, azaz a dátumot követően felsorolják a káptalan tagjait. A korábbi évtizedekből elsősorban a külső hiteleshelyi munkára kiküldött kanonok említése nyújtott segítséget. Az összeállított adatsort kiegészítettem a veszprémi káptalan magán- levéltárában őrzött káptalani ülések jegyzőkönyveiben található adatokkal, valamint a veszprémi püspöki levéltár Protocolla episcopalia sorozatában található kanonoki kinevezések adataival. Az előbbiek az 1730-as évek végétől, az utóbbiak 1755-től tartalmaznak a káptalan személyi összetételére vonatkozó 71 A győri székeskáptalanba a 18. században bekerült összesen 77 kanonok közül Bedy Vince összesítése szerint 14 főnemes és 20 jobb nemesi családból származó személy jutott javadalomhoz. Az esztergomi káptalan esetében elegendő fellapozni a kanonoknévsort, hogy nyilvánvaló legyen a különbség. Vö. Győrre Bedy (1938) 453—471. (A 18. század kanonokjai), idézett rész 453., Esztergomra Kollányi (1900) 318^407 (XVIII. század). 72 Acsádi kinevezettjeit lásd az archontológiai összeállításban. Az eredetileg esztergomi egyházmegyés Bajzát 1777 és 1802 között összesen kilenc kanonokot nevezett ki, közülük öten (hatan) érkeztek a veszprémi egyházmegyéből, s négyen (hárman) az esztergomiból a káptalanba. A bizonytalan adatot Katona József jelenti, aki pápai plébánosként tevékenykedett 1764 óta, és 1778-ban lett kanonok. A pápai plébánia 1776-ig exemptként az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott, majd 1777-ben került át a győri egyházmegyéből a veszprémibe. Plébánosa így tulajdonképpen akaratlanul került Esztergomtól előbb a győri püspök, majd a veszprémi püspök egyházmegyéjébe. Tanulságos összevetni a kinevezések időrendjét is. Mind Acsádi, mind Bajzát esete arra utal, hogy a más egyházmegyéből érkező püspök a kinevezését kővető években részesítette előnyben a kanonoki kinevezéseknél anyaegyházmegyéje papjait. Bajzát esetében az utolsó esztergomi egyházmegyés kinevezésére 1780-ban került sor. Vö. Pfeiffer (1987) 66-225. 199
