Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Hermann István: A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT
Hermann István ESPERESEK SZÁMA VESZPRÉMI PLÉBÁNOS LETT TB. KANONOK LETT KANONOK LETT ZALAI „FŐESPERESSÉG” 16 fő 1 fő 7 fő 6 fő ZALAEGERSZEGI KERÜLET 6 fő4 fő 4 fő KESZTHELYI KERÜLET 3 fő1 fő TAPOLCAI KERÜLET 17474 fő 1 fő 2 fő 1 fő KANIZSAI KERÜLET 17503 fő1 főÖSSZESEN 49 fő 4 fő 16 fő 13 (+1) fő A táblázat adataiból jól látszik, hogy a nagyjából egy-egy megyét jelentő „főesperességek” korántsem azonos mértékben szolgáltatták a káptalan utánpótlását, adták a tiszteletbeli kanonokokat. Arányait tekintve azonos súllyal képviseltette magát a fehérvári, a veszprémi és a zalai „főesperesség” területe. A korszakban hivatalban volt espereseiknek nagyjából harmada (33-37%) lett a káptalan tagja, s ugyanilyen arányban kaptak tiszteletbeli kanonoki címet is.65 Ettől teljesen eltért a somogyi „főesperesség” kerületeiben tapasztalható arány, itt ugyanis a másik három terület adatai alapján arányosan várt 4-5 kanonoki, illetve tiszteletbeli kanonoki kinevezés helyett csupán egy kanonoki és két tiszteletbeli kanonoki kinevezést találunk. Somogy megye területe volt az egyházmegye leginkább protestáns vidéke, itt haladt a plébániahálózat kiépítése is a leglassabban.66 Sok munkát, ugyanakkor arányait tekintve kevesebb jövedelmet, kisebb megbecsülést jelenthetett egy-egy somogyi plébánia a papok számára.67 Talán további tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni, mint 65 A tiszteletbeli kanonokok esetében egy kicsit módosul a kép, ha csak 1749-től vesszük számításba az espereseket. Ekkor a következőképpen alakulnak a táblázat adatai: __________________ ESPERESEK SZÁMA (1749-1777) TISZTELETBELI KANONOKOK FEHÉRVÁRI „FŐESPERESSÉG” 11 fó 5 fő SOMOGYI „FŐESPERESSÉG” 9 fő 2 fő VESZPRÉMI „FŐESPERESSÉG” 4 fó 2 fő ZALAI „FŐESPERESSÉG” 13 fő 7 fo ÖSSZESEN 37 fó 16 fő Ebben az esetben a fehérvári, a veszprémi és a zalai „főesperességekben” a kerületi esperesek fele kapott tiszteletbeli kanonoki címet (45-53%), a somogyi kerület esperesei közül viszont csak az esperesek negyede-ötöde (22%). 66 Különösen szembetűnő volt ez a megye déli területem. Itt feküdtek az egyházmegye legnagyobb területű plébániái, amelyek között még 1771-ben is olyan kirívó eseteket találunk, mint Lad 32 filiával, Csököly 24 fíliával és Szentbalázs 19 filiával. Az 1771-es adatok forrása VÉL A/38 fase. 1. no 84. és VÉL A/14 tóm. 15. 151-177. A plébániahálózat változása táblázatos formában összegezve megtalálható Hermann (2008) 174. (130. jegyzet). 67 Két kiragadott példával szeretném illusztrálni a somogyi plébániák vélhetően kisebb megbecsültségét. Grossinger Ignác az 1740-es évek második felében került a püspöki birtok Városlőd plébániájára. Ezt megelőzően gróf Zichy János a nagyvázsonyi plébániára prezentálta, kiemelte képességeit és Dravec József fehérvári kerületi esperes jó véleményét a frissen végzett teológusról, s azt, hogy kiválóan beszél a magyar mellett németül is. A püspök is ezekre az indokokra hivatkozva nevezte ki saját németek lakta birtokára plébánosnak. Egy évtized elteltével Etyekre 196
