Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Hermann István: A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT
A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT hogy a rangban legfiatalabb kanonok feladata volt a plébánia vezetése.55 1755 nyarán, Kozorics Ferenc veszprémi plébános kanonoki javadalomhoz jutása után a püspök, a káptalan és a város élénk levelezést folytatott az önálló veszprémi plébános szükségessége ügyében.56 Ez természetesen nem befolyásolta a főpásztort abban, hogy folytassa 1752-ben megkezdett gyakorlatát, s veszprémi plébánost nevezzen ki, aki egyúttal a Szent Anna Szeminárium prefektusaként is tevékenykedett. 1752. szeptember 29-ét megelőzően került a plébánia élére Kozorics Ferenc tiszteletbeli kanonok, korábbi tapolcai kerületi esperes.57 Kanonoki kinevezését követően utóda Dravec József tiszteletbeli kanonok, korábbi fehérvári kerületi esperes lett 1755-ben. Őt Padányi Bíró Márton egyúttal veszprémi kerületi esperessé és fehérvári főesperessé is kinevezte.58 Dravec 1758-ban olvasókanonokként került a káptalanba. Utóda, Tejfalusi György korábban ráckevei kerületi esperes volt; tiszteletbeli kanonoki címet Veszprémbe kerülését követő évben kapott.59 Az ő utóda, egyben a vizsgált korszak utolsó veszprémi plébánosa Balassa István volt, aki korábban a fehérvári kerület espereseként működött. Balassa a püspöki székvárosba történő kinevezésével gyakorlatilag egy időben kapta meg a tiszteletbeli kanonoki címet.60 55 A probléma Dubnicai folyamatos távolléte miatt került felszínre. A levél megfogalmazása szerint „... licet vi puncti 4. constitutionum suarum administratio parochice ultimo canonico incumberet ...”. A levél kivonatát idézi Sequuntur qucedam decreta epfisco]palia & literce missiles Acsadiance cím alatt VÉL C/3 tom. 1.239. A Sennyei-féle rendelkezés 4. pontja valóban plébánosi teendők végzéséről szól, a plébánosi tisztség és az utolsó kanonoki stallum kapcsolatáról azonban egy szó sem esik benne. A rendelkezés 11. pontja a kanonokok közül az ifjabbat (iunior ex canonicis) nevezi meg e feladatok ellátására, amennyiben a káplán valamilyen oknál fogva nem tudná azokat végezni. Vő. Pfeiffer (1943) 39. és 45. 5,1 Néhány példa: tanúvallatást készített elő Padányi Bíró Márton és helynöke, Lenti István. A püspök levele a helynöknek 1755. V. 21.: VÉL A/39/2 tóm. 12. 207-208., a helynök válasza 1755. VI. 3.: uo. tóm. 12. 228-232., a fopásztor viszontválasza 1755. VI. 5.: uo. tóm. 12. 232. A veszprémi lakosok ellenezték külön plébános bevezetését, mivel terheik megnövekedésétől tartottak, s hivatkoztak arra, hogy a plébánosi teendők ellátása a püspökség alapításától kezdve a káptalant terhelte. A püspöknek címzett dátum nélküli, de vélhetően 1755. júliusában vagy augusztusában kelt beadványuk megtalálható uo. tom. 12. 366-368. 57 A kerületi esperesekre lásd itt és a továbbiakban is Hermann (2008) 162-166. 58 VÉL A/39/2 tóm. 15. 29-31. Kerületi esperesi kinevezése bevallottan ideiglenes volt, az a tisztség ellátására hosszabb távon alkalmas személy megtalálásáig szólt. 59 A veszprémi plébániára 1758. augusztus 1. és október 15. között került, tiszteletbeli kanonokként először 1759. szeptember 22-én említik a méltóságsorok (megelőző méltóságsor szeptember 21-én kelt). 1758. VIII. I. (még torbágyi plébánosként): VÉL A6 fase. 1. no 24., 1758. X. 15. (előző állomáshelye üresedésben): Uo. fase. I. no 69., 1759. IX. 21.: VeML XII.Li.aa. tóm. 16. no 149. [490.], 1759. IX. 22.: Uo. tóm. 16. no 150. [490-491], 611 A tiszteletbeli kanonoki kinevezéséről szóló okirat 1767. január 18-án kelt, s ebben már mint mostanában kinevezett veszprémi plébános szerepel. Elődje, Tejfalusi György azonban csak 1767. január 1-jén kapott kinevezést a káptalanba, s Balassa kinevezésének szóhasználata is arra 193
