Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Hermann István: A VESZPRÉMI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT
Hermann István őrkanonokként is Padányi Bíró Márton bizalmasaként tűnt fel.21 1755-ben, Lenti István általános helynök nagypréposti kinevezését követően idős kora ellenére Szentimrei Szabó az őrkanonoki javadalmat az olvasókanonokival cserélhette fel. A már említett Lenti István esete különlegesnek tűnik. Amikor a frissen kinevezett nagyprépost s egyben általános helynök, Orosz Pál viszonya a főpásztorral alig egy év alatt megromlott, Padányi Bíró Márton leváltotta őt helynöki tisztségéből.22 Ezt követően 1747-ben Lenti Istvánt nevezte ki helynö- kének,23 aki 1743 óta az utolsó káptalani javadalom birtokosa volt. Ez szokatlan helyzetet teremtett, hiszen az általános helynökök korábban a magasabb javadalmak viselői közül kerültek ki. Ekkor azonban nem volt adományozható javadalom a káptalanban. Vélhetően ezért próbálkozott Padányi Bíró Márton azzal, hogy a még (közel egy évtizedig) élő Kis István székesegyházi főesperes javadalmát juttassa Lentinek. 1747. november 22-én kelt kinevező okiratában a főpásztor azt állítja, hogy a székesegyházi főesperesi javadalom üresedésben van.24 25 A szokatlan kinevezésnek a források tanúbizonysága szerint nem lett gyakorlati következménye, olyannyira, hogy a kinevezésen kívül egyetlen dokumentumban sem történik utalás az ügyre. Kis István háborítatlanul élvezte tovább javadalmát 1755-ben bekövetkezett haláláig.2" Padányi helynöke egészen 1755 januárjáig kénytelen volt beérni a (mester)kanonoki javadalommal, ekkor azonban rögtön az olvasókanonoki stallumhoz jutott, majd egy évvel később, Orosz Pál halálát követően nagyprépost lett. Tanulságos megnézni azokat a kanonokokat is, akiket a püspöki kegy nem részesített előnyben. Akadtak, akikkel kapcsolatban feltételezhető, hogy a főpásztor kifejezetten mellőzte őket. Dubnicai István a korszak legidősebb kanonokja. 66 éves volt, amikor Acsádi Ádám 1740-ben (mester)kanonokká nevezte ki. Dubnicai 1737-től hántai prépost volt, az adományozás jogosságát azonban a káptalan vitatta, azt állítva, hogy a hántai préposti javadalom régtől 21 Lásd a következő jegyzetben írottakat. 22 Orosz Pál helynöki tisztségből történő leváltásáról 1746. július 3-án kelt levelében értesítette Szentimrei Szabó Ferenc és Lenti István kanonokokat, őket bízva meg a vikariátushoz tartozó pecsét és jegyzőkönyv átvételével. VÉL A/39/2 tóm. 2. 276-278. A főpásztor július 31-én keltezett Orosz Pálhoz címzett levelében is foglalkozott a kérdéssel. VÉL A/39/2 tóm. 10. 167-168. 23 A kinevezésre 1747. június 3-án került sor. VÉL A/39/2 tóm. 3. 126-129. 24 „... archi-diaconatum cathedralis ecclesice nostrce Veszprimien[sis] cathedralem per aliam ad[mod]um r[evere]ndi d[omi]ni Stephani Kiss accomodationem, seu ad officium rurale & ceconomicam illudque acceptatum atque jam ultra semestre etiam exercitum concomitanter cum spirituali prcedicandi munere incompatibile factam applicationem, de jure & de facto vacantem ...” VÉL A/39/2 tóm. 3. 275-276. 25 Székesegyházi főesperesként említik Kis Istvánt többek közt 1749. augusztus 15-én. VeML XII.Li.aa. tóm. 14. no 94. [679-680]. Sárkány Gábor székesegyházi főesperesi kinevezésében a stallum üresedésének jogcíme Kis István halála volt. 1755. III. 12.: VÉL A/39/2 tóm. 12. 171. 184
