Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG B1RT0KIGAZÍTÁSA A 18. SZÁZADBAN ÖSSZEGZÉS A sümegi uradalom vizsgálata azt mutatja, hogy a gazdálkodás, gazdaság- fejlesztés és birtokigazgatás terén is jelentős fejlődés játszódott le a 18. század folyamán. Ebben kétségkívül nagy szerepet játszott Padányi Bíró Márton püspök, akinek idején mindhárom téren jelentős előrelépések történtek. A századelőn még bérbe adott püspöki birtokokat a század derekára, amikor már az újratelepített községek lakosságszáma is kellőképpen megnőtt, saját kezelésbe vették vissza. Ez fokozatosan lehetőséget biztosított a munkajáradékok, robot- teher növelésére és ezáltal a majorsági gazdálkodás lassú kiterjesztésére is, míg egyes falvaknak sikerült szerződéses, kedvezőbb viszonyukat megőrizni. Ennek egyik feltétele volt a megfelelő gazdasági infrastruktúra kialakítása is. Különféle gazdasági, uradalmi épületek kellettek az ispáni lakásoktól kezdve az istállókon, akiokon át a nagy hasznot hozó urasági kocsmákig és vendégfogadókig. Ezeknek kialakításával a várható jövedelmek nagysága is megnőtt, ami lehetőséget biztosított nemcsak azoknak a gazdaságba való visszaforgatásra, a további gazdaságfejlesztő lépésekre, hanem az egyházi élet számtalan területének finanszirozására, mindenekelőtt az egyházi infrastruktúra javítására, kiterjesztésére, jól mutatják ezt például Padányi és utódai építkezései. A gazdálkodás irányítására természetesen jól működő uradalmi szervezetre volt szükség. Ennek kiépítésében Padányi püspöknek elévülhetetlen érdemei vannak. Bár már a század elején is találkozhatunk alsóbb szintű tisztségek meglétével és ezek ellenőrzésével, mindezek határozott keretekbe illesztése a század közepére tehető. Az 1754-1755-re datálható prefektusi instrukcióban már az akkor korszerűnek számító tisztiszékkel, a birtokigazgatás kellően rétegzett felépítésével, naprakész információáramlás megkövetelésével találkozunk. Ennek nyomán a sümegi uradalom igazgatása is fokozatosan fejlődött, ezt láthatjuk az 1770-es, 1780-as évek fordulóján létrejövő újabb ispáni körzetek, vagy az erdőispánság megjelenésében, a gazdasági jegyzőkönyvek vezetésének megkezdésében. A veszprémi püspökök, különösen Padányi Bíró Márton tevékenysége párhuzamba állítható a szintén nagy birtokállománnyal rendelkező, birtok- igazgatását tekintve már a történeti irodalomban feldolgozott egri püspökséggel is. Egy évtizeddel Padányit követően Esterházy Károly egri püspök is nagy buzgalommal látott hozzá az egri püspöki birtokok megszervezéséhez. O is megkövetelte az akkori korszerű gazdaságvezetés feltételének tartott tisztiszék tartását, mindezt egybekötve a birtokstruktúra átszervezésével is.1''’ Mindez természetesen nem lehetett hatékony a gazdatisztek szükségszerű és szigorú ellenőrzése nélkül. Ekkor még nem volt elvárható feltétel a szakszerűség. Bán (1999) 260-279. 171
