Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZÍTÁSA A 18. SZÁZADBAN fenn példány, csupán esetlegesen Padányi alapvetően gazdasági jellegű levelezését tartalmazó Dominate, és a birtokokra vonatkozó összeírásokat, szerződéseket megőrző Conscriptiones et acta bonorum köteteit rokoníthatjuk az instrukcióban szorgalmazott protokollumokkal. A birtokigazgatás megszervezése együtt járt a gazdálkodás struktúrájának átformálódásával, az új szerződések, urbáriumok, a sümegi uradalom 1751. évi regulációja, a kontraktualista és úrbéres jobbágyság terheinek relatív kiegyenlítődési folyamata is mind ebbe az irányba mutat. Ezt pedig jól kiegészítette a gazdaság fejlesztése az uradalmi épületek, infrastruktúra javításával és kiterjesztésével, az állatállomány növelése, új majorsági területek bevonása. Mindez véleményem szerint alapvető változást hozott a 18. század közepén a veszprémi püspöki birtokok, így a sümegi uradalom gazdálkodásában is. Kijelenthető, hogy Padányi Bíró Márton szervezőmunkája volt az alapja a későbbi püspökök birtokirányításának és gazdálkodásának. A SÜMEGI URADALOM KOLLER IGNÁC PÜSPÖKSÉGE IDEJÉN ÉS AZ 1 777. ÉVI ÖSSZEÍRÁS Padányi Bíró Márton utódja, Koller Ignác püspöksége idejétől (1762-1773) kezdve a század végéig kisebb-nagyobb hiányoktól eltekintve már teljes számadássorozat áll rendelkezésünkre a sümegi uradalomra nézve. Az első számadáskötet 1768-ból ismeretes, amely alapján már rekonstruálni lehet a készpénzbevételek és kiadások szerkezetét.93 A bevételi oldalon a legnagyobb tételt kétségkívül a boreladások jelentették. Ez magába foglalta a sümegi, deáki, tapolcai, nyirádi, cseresznyéskúti vendég- fogadóban és a vásárok alkalmával értékesített borok árát, összesen 11420 forint és 2 dénár értékben. Az év során 2794 és háromnegyed akónyi bor került értékesítésre. Ezt az adatot jól kiegészíti a kiadási oldalon a kocsmákba vett borok mennyisége és ezek vételi költsége. 1768 folyamán összesen 2087 forint 35 dénár értékben vettek 837 és negyed akó bort. A vett borok mennyisége és a beszerzési áruk összevetése az eladott bor mennyiségével és eladási árával azt jelzi, hogy jelentős haszonnal adtak túl a vendégfogadókban, vásárokban a boron. Az adatok egyben azt is mutatják, hogy az uradalomban 1957 akó eladott bor saját forrásból, alighanem a tizedborokból és a hegyvámból jött össze. A bevételi oldalon a boreladás összegétől jelentősen elmaradt a gabonaeladásból befolyó összeg, és még ennél is kevesebb a jobbágyságtól befolyó pénzjáradék és az árendák összege. Ezt egészítette ki a makkbér, erdőbér és a 93 VÉL B/IV3 Corpus rationum paratas pecuniae et victualium in dominio Sümegh. 161
