Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
Mihalik Béla Vilmos A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA A PÜSPÖKI BIRTOKOK FÖLDRAJZI ÉS TERMÉSZETI VISZONYAI A veszprémi püspökség birtokait a 18. század nagy részében, egészen 1777-ig, a szombathelyi és székesfehérvári püspökség megalakulásáig, öt különálló uradalomra különítették: a veszprémi, sümegi, zalaegerszegi, karádi (somogyi) és nyúli birtokok szerint. A Dunántúlon meglehetősen szétszórtan, Veszprém, Zala, Győr és Somogy megyék területén elterülő birtoktestek eltérő természet- földrajzi adottságokkal és területi nagysággal rendelkeztek. A legkisebb, nyúli domínium például három községből és egy pusztából állt, míg a legnagyobb sümegi uradalom területén számos község mellett két mezőváros is feküdt. A különböző természeti viszonyok eltérő művelési ágakat tettek lehetővé. A veszprémi uradalom területén elég kedvezőtlenek voltak a talajviszonyok, a kopár fennsíkon és dombokon a legeltetés is nehézkes volt. A sümegi uradalom nagy részét a Bakony déli vonulatának nagy erdőségei borították, a Hévíz menti vizenyős területen fekvő Alsó- és Felsőpáhok körül pedig gyümölcstermesztés folyt. A somogyi birtokok a veszprémi káptalan ottani falvaival együtt kedvező helyzetben voltak, a Balatontól délre löszös, homokos vidéken terültek el.1 Jelen tanulmányban a sümegi uradalom gazdálkodásának, gazdasági szervezetének 18. századi fejlődését és történetét fogom közelebbről megvizsgálni. Az uradalom gazdaságtörténetével már Szántó Imre is foglalkozott, azonban főleg a majorsági gazdálkodás kiterjedését vizsgálta az 1950-es évek történetirói szemléletével.2 A püspöki uradalmak közül a sümeginek a legszámottevőbb a 18. századból fennmaradt forrásanyaga, mert ez volt mind közül a legnagyobb kiterjedésű, ráadásul a század jelentős részében a püspökök is Sümegen tartották székhelyüket. A sümegi uradalomban 1777-ben két mezőváros volt (Sümeg, 1 Dóka (1997) 206. 2 Szántó (1957), Szántó (1961). 141
