Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás Plébános és egyházközség A plébániaszervezés és az egyházi hierarchia irányítása csak a keretét adta a katolikus megújulásnak, amelynek igazi terepe az egyházközség volt. A plébánosok kapták feladatul a rájuk bízott közösség lelki irányítását, így lelkipásztori munkájuk döntő volt a megújulás sikerében. A trienti zsinat az egyházreform kulcsát a papság reformjában látta. A papi identitást a szentségekből értelmezte és előtérbe helyezte a szolgálat pasztorális jellegét, valamint az ehhez kapcsolódó igehirdetést és tanítást. Mindennek alapfeltétele, hogy a pap jelen legyen az egyházközségben. Ezért a hatékony pasztoráció érdekében az alsópapságtól is elvárta a rezidenciális kötelezettséget. A trienti előírásokon túl a 18. századi dunántúli plébános ideális alakját a püspöki elvárások megfogalmazásával rajzolhatjuk meg. A püspöki elvárásokat már a vizitációk kérdőpontjai sejtetik, de az egyházlátogatások során gyűjtött tapasztalatokat rendszerezték is. A papság számára kiadott körlevelek, előírások és az 1760-ban kinyomtatott statútumok szerint a papi eszményt a rendszeresen miséző, prédikáló, hitoktató, a szentségeket előírások szerint kiszolgáltató plébános testesítette meg, aki ezek mellett erkölcsös életet élt, híveivel jó kapcsolatot ápolt, nem keveredett konku- binátus és iszákosság gyanújába, és megfelelően kezelte a plébániai javadalmat." A papságnak szóló egyházmegyei előírások az igehirdetést és a hívek hitoktatását hangsúlyozottan írták elő. így az 1742 augusztusában Somogy szilben tartott esperesi korona a püspöki akaratnak megfelelően a hitoktatáson belül a hittitkok és az egyházi parancsok megismertetését tartotta a legfontosabbnak. A plébánosok felügyeltek arra, hogy az iskolamesterek már gyermekkorban megtanítsák a legfontosabb ismereteket, imákat, de a határozat legalább ilyen fontosnak ítélte a plébánosok vasár- és ünnepnapi prédikációit. A hívek megnyerése érdekében azt tanácsolta, hogy ne a prédikáció formai követelményeit tartsák szem előtt, hanem az erkölcsi tanítást.99 100 Padányi Bíró Márton öt évvel később ugyanerre körlevélben hívta fel papjai figyelmét, sőt kilátásba helyezte, hogy éves egyházmegyei vizsgálaton erről majd számot is kell adniuk.101 Koller Ignác 1769-es rendelkezése szerint a gyermekek hitoktatását a templomban kellett tartani, csak télen tarthatták az iskolaépületben. Emberséges vizsgáztatást kért a papoktól, hogy a gyerekek kedvüket ne veszítsék. Vasár- és ünnepnapokon a plébánosok a plébánián és a filiákon felváltva tartották a katekézist.102 A konfesszionális elkülönülés korában méltán várták el az egyház vezetői, hogy 99 A papi eszményről: Gárdonyi (2001), továbbá Fazekas (1993) 123-125. A papi eszmény elterjedése a modem pasztorációt meghonosító és a szemináriumok többségét vezető jezsuitáknak is köszönhető. A jezsuiták modem pasztorációjáról Molnár (2005) 136-150. 100 VÉL Ml tom. 1. 5-6. v. 101 VÉL A/39/2 tom. 1. 104-105. Ezt a körlevelet 1750-ben újra kibocsátotta, uo. 264-265. 102 VÉL M2 tóm. 2. 30-31. 128
