Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás hitoktatást vezessen és ügyeljen háza népe jó hírére. Előírta, hogy mely könyveknek kell mindenképpen meglenniük a plébánia polcain. A matrikulák és lélekösszeírások vezetése is a plébános feladata volt, a megtérteket pedig minden évben jelentenie kellett a püspöknek. Több pontban írta elő, hogy mely kultuszformák legyenek meg a plébánián, milyen profán szokások visszaszorításában kell közreműködnie a papnak, illetve a protestánsokkal való kapcsolat sok apró részletére is felhívta a plébánosok figyelmét. A jövedelmek beszedésekor óvatosságot ajánl, hiszen a tapasztalatok szerint az anyagi természetű konfliktusokkal könnyen le lehetett rombolni a pasztorációs munka eredményeit. Az előírás a plébániai javak előteremtésében a kegyuraknak és a híveknek is fontos szerepet szánt, és ez a pont is több évtizedes, egyes elemeiben több évszázados gyakorlatnak megfelelően került a statútumok közé. A plébániaépület felépítése és a hozzá tartozó telek kihasítása a kegyurat, a földek megmunkálása, a tűzifa, a lélekpénz és a terményjáradék a híveket terhelte. A püspök központosító törekvéseit figyelhetjük meg a stóla egységesítésében, de ennek is a gyakorlatba ágyazott gyökerei voltak. A rendelkezés a plébánia további világi tisztség- viselőinek, az iskolamesternek, az orgonistának és a harangozónak a feladatait veszi számba, majd részletezi a szolgálatukért járó illetményeket is. Koller Ignác 1769-ben kiadott konstitúcióival szintén a papság eredményesebb és egységesebb működését kívánta előmozdítani. A dokumentum egy 25 pontos általánosabb és egy 10 pontba szedett kiegészítő részből áll.94 Az első négy pont a hitoktatást próbálta előmozdítani.95 Megszabta a hitoktatás helyét és a gyerekek vizsgáztatásának módját. Mivel az iskolamesterek is hitoktattak, őket is el kellett látni katekizmussal. Az ötödik pont megtiltotta a kóbor papoknak a misemondást és a gyóntatást. Csak akkor gyakorolhatták papi funkciójukat, ha elbocsátó vagy menlevelet mutattak be az illetékes egyházi hivatalnak. A továbbiakban a protestánsokkal, a különböző szentségekkel és a hívek életével kapcsolatos kérdéseket szabályozzák a konstitúciók. A plébánosoknak figyelniük kellett a közeli protestáns prédikátorokra és a protestáns hívekre is, hogy megtartják-e a királyi végzéseket. Ha ezeket áthágták, az esetet az esperesnek kellett jelenteniük, az esperes pedig a vikáriusnak továbbította az ügyet. Katolikus templomban nem temethettek el protestáns embert, akármilyen előkelő származású volt is. Ügyelniük kellett arra, hogy a prédikátorok csak működési körükön belül munkálkodjanak és ne térítsék át a katolikus híveket. A rendelkezés szerint a plébánosoknak figyelniük kellett arra, hogy a nem artiku- láris helyeken ne legyenek nyilvános protestáns temetések. Minden évben el 94 VÉL A/2 tóm 2. 30-31. 95 A konstitúciók hivatkoznak XII. Kelemen pápa búcsúkiváltságára, amelyben a katekizmust tanítók és az azt hallgatók részesültek. A búcsúengedélyt a veszprémi püspökség területén általános helynökként Padányi Bíró Márton hirdette ki 1736. december 9-én kelt körlevelében. VÉL A/2 tóm. 1.4*. 126
