Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás mazta a legfontosabb katolikus imádságokat, így a rózsafiizért imádkozva ezeket minden hívő megtanulhatta és gyakorolhatta. A szabályzat kiadása után minden licenciátus egy tucat olvasót kapott és ígéretet, hogy hamarosan még többet juttatnak nekik. A licenciátusok ügyeltek az ünnepek és böjtök kihirdetésére és megtartatására is. Az apát erkölcsös, példamutató életet várt el tőlük. Ennek egyik záloga volt, hogy valamelyik szomszédos plébánosnál havonta gyónniuk kellett. Problémáikkal is az illetékes plébánost kereshették fel, nehezebb helyzetbe kerülvén pedig az apátot. A szabályzat régi szokásnak nevezte, hogy minden év húsvétján a gyónásaikról szóló igazolásokat, a gyóntató plébánostól életmódjukról, erkölcseikről kiállított bizonyítványokat és a nekik adott formanyomtatványon a működésűkről szóló beszámolót be kellett mutatniuk az apátnak. Ha alkalmasaknak bizonyultak, a következő évre is kaptak licenciát. Tudunk hosszabb ideig, azaz minden bizonnyal példásan szolgáló licenciá- tusokról. A retorikai osztályt is végzett Farkas János több mint 30 évig szolgált Nemesviden. A plébánia szervezésekor is helyén maradt, természetesen már nem licenciátusként szolgált tovább, hanem iskolamesterként.26 Vidtől nem messze, Mesztegnyőn tevékenykedett Vörös Gergely, aki szintén közel 30 évig, a ferencesek megjelenéséig szolgált itt.27 Mindketten a tapsonyi plébános felügyelete alatt működtek, az esperes rendszeresen ellenőrizte a két licenciátust.28 Farkas János esete, miszerint a plébánia megszervezése után iskolamesterként szolgálta tovább a közösséget, nem egyedüli eset. A papság számának növekedésével a licenciátusok szükségből vállalt feladatait a plébánosok vették vissza, a licenciátusok csak azokat a feladatköröket tartották meg, amelyek az iskolához és a kántorsághoz tartoztak. További munkálkodásuk másik útja az lehetett, hogy a plébániaszervezéskor valamelyik környező faluba költöztek át, és ott folytatták tovább licenciátusi tevékenységüket. A tihanyi apát joghatósága alá tartozó Endréden 1721-ben Várady István szolgált licenciátusként.29 Utóda Törény Ferenc lett, akit Grasso Villebald 1729 márciusában helyezett a Balatontól délre fekvő településre.30 Mivel 1745 után az andocsi ferencesek, majd a tihanyi bencések vették át a plébániát,31 licenciátusra már nem volt szükség a településen. Az 1749-es vizitáció a közeli, nagyrészt evangélikusok által lakott településen, Kőröshegyen találta Törényt mint iskolamestert és „quasi licencia- tus”- 1. Itt saját költségén restauráltatta a régi, romos templomot, amelybe az andocsi ferencesek jártak misézni. Az ő távollétükben Törény vezette az 26 VÉL A/14 tóm. 2. 523., VÉL A/8 tóm. 9. 289-290., Pfeiffer (1987) 392-393. 27 Pfeiffer (1987) 1089. 28 VÉL A/2 tom. 1. 5. 29 Pfeiffer (1987) 1060. 30 Sörös (1911) 204. Az apát által Törénynek kiállított licencia: PBFL Acta Abbatias Tihanyien- sis fasc. 30. no 7. 31 Sörös (1911) 208., Petrák (1949) 45., Pfeiffer (1987) 1042. 110
