Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében megemlíteni, hogy iskolát nyitottak, ahol pasztorációs munkára licenciátusokat képeztek.10 11 Missziójuk jelentőségét mutatja, hogy a veszprémi püspökök az egyházmegye hódoltsági részeinek helynökeivé andocsi jezsuitákat neveztek ki. A végvári harcok idején a veszprémi püspökök közül csak néhány tett eleget a trienti zsinat rezidenciális előírásainak, azaz annak a követelménynek, hogy egyházmegyéjében tartózkodjon." A katolicizmus újjáéledése ennek következtében még kevésbé tudott megindulni a püspökség területén. A veszprémi várban lévő, a hódoltság alatt többször leégett püspöki rezidenciában a vár kapitányai laktak, de a hozzá tartozó gazdasági épületeket a püspökség használta. A kapitányok a palota használata mellett a földesúri hatalmat is gyakorolták. A végvári katonaság és Veszprém lakossága jobbára protestáns volt, ennek megfelelően a külső várban a református egyház templomot, paplakot és iskolát tartott fenn. A káptalan visszaállításakor II. Ferdinánd meghagyta a veszprémi várőrségnek, hogy ismerjék el a püspököt és a káptalant Veszprém földesurának. Ez természetesen nem ment összetűzések nélkül. A Veszprémben lakó kanonok mellett a többi káptalani tag is igyekezett magának a várban házat szerezni. Ez a folyamat évtizedekig tartott, és csak pénzért vásárolt házakat tudtak újra katolikus szolgálatba állítani. A vár lassú katolikus visszafoglalását az is segítette, hogy a házak eladásakor a püspök és a káptalan mint földesúr gyakorolhatta elővásárlási jogát. A veszprémi katolikus térnyerés lassú előrehaladása, illetve az ezzel járó konfliktusok miatt azok a püspökök, akik a hódoltság idején egyházmegyéjükbe merészkedtek, Sümeget választották tartózkodási helyüknek. A végvár védelmet nyújtott, a mezőváros pedig kevésbé feküdt a felvonuló török hadak útjában. A veszprémi püspökök azonban még a hódoltság megszűntével sem költöztek vissza korábbi székhelyükre, továbbra is Sümegen rendezték be rezidenciájukat. A veszprémi várban még egy ideig katonaság lakott, így a török kiűzése utáni új veszprémi püspök, Széchényi Pál csak ezek elvonulása után, a század utolsó éveiben vehette birtokba a püspöki palotát. A Rákóczi-szabadságharc elején, 1704-ben a vár és a város egyaránt elpusztult, ezt követően ismét csak katonai célt szolgáltak a püspöki ingatlanok. Volkra Ottó János 1713-ban szerezte vissza palotáját, amit hat év múlva Friedrich Ritschau parancsnok újra lerombolt. Volkra a püspöki javak visszaszerzése mellett fellépett a veszprémi várban pozíciójukat tartó protestánsok ellen is. A káptalannal együttműködésben elérte a királynál, hogy megszűnjön a protestáns vallásgyakorlat a várban. A reformátusok 1717-ben adták át templomukat, paplakjukat és iskolájukat. Volkra győri házvásárlásában és abban a tényben, hogy gyakran tartózkodott itt, bizonyára közrejátszottak a veszprémi rendezetlen viszonyok is. Az őt a püspöki székben követő Esterházy Imre a püspöki palota, a kanonoki lakások, a szeminárium és gimnázium felépítésének tervével kezdte püspökségét, de, mivel rövid időn belül esztergomi érsekké 10 A katolikus szigetek megmaradásában fontos szerep jutott a licenciátusoknak is. 11 Idősebb és ifjabb Sennyei István, Jakusich György és Széchényi György költözött Sümegre. 105
