Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás lépett elő, terveit utódának, Acsády Ádámnak kellett volna valóra váltania, akinek kinevezési bullája elő is írta a rezidencia és a szeminárium felépítését. Acsády egyszerű, ideiglenes lakást építtetett a belső várban, de püspökségének első hét évében kancellári teendői Bécshez és Pozsonyhoz kötötték, kegyvesztettsége után pedig főleg Sümegen és Pápán tartózkodott, Veszprémet csak ritkán és rövid időre kereste fel. Padányi Bíró Márton sem költözött be a veszprémi palotába. Állandóan annak szűk voltára, valamint arra hivatkozott, hogy az épület nem méltó tulajdonosához. így az épületet átengedte szemináriumának, egyik szobáját a vármegye levéltárának, nagytermét pedig az időnként már Veszprémben tartott vármegyei közgyűlésnek. Bíró Márton, ha Veszprémben tartózkodott, a korábban általa építtetett nagypréposti házban lakott mindaddig, amíg pert veszített Orosz Pál nagypréposttal szemben. Ennek következtében 1754-ben kénytelen volt átengedni a nagypréposti épületet. Mivel lassan tett eleget a végzésnek, a nagyprépost minden ingóságát kirakatta az utcára. Ez az esemény is érzékelteti, hogy a 18. század közepén a püspökök miért Sümeget részesítették előnyben, ha egyházmegyéjükben tartózkodtak. Veszprém az állandó katolikus lelkipásztori jelenlétig szinte teljesen református volt. A rekatolizáció a pasztoráció és a várbeli infrastrukturális térnyerés ellenére is csak lassan haladt előre. Sümegen ezzel szemben már régóta a katolikusok voltak többségben, a püspöki jelenlétet semmi sem nehezítette, a főpásztorok a hódoltság óta itt rendezték be rezidenciájukat. A veszprémi vár sokáig bonyolult földesúri és birtokjogi viszonyai, a város protestáns jellege, a püspökök sorozatos konfliktusai a várossal, a káptalannal, a nagypréposttal, a piaristákkal és a vármegyével jelentős visszatartó erőt jelentettek a püspökök városba költözésével szemben. így hiába készült el Veszprémben az Acsády- féle egyszerű püspöki palota, Padányi Bíró Márton Sümegen újíttatta meg rezidenciáját, és kezdett jelentős építkezésekbe. A ma is álló, Fellner Jakab által tervezett veszprémi palotát csak 1765-ben kezdte építtetni Koller Ignác. A palota északi és középső részét nem sokkal halála előtt, 1772-ben vette birtokba Koller püspök, az Acsády-féle püspöki lakot magába foglaló déli szárny csak később készült el. A teljesen kész épületet 1776 januárjában szentelték fel.12 A rezidencia kései megépítése ellenére a veszprémi püspökök a század folyamán egyre inkább eleget tettek székhely-kötelezettségüknek. Padányi Bíró Márton az országgyűlési, hivatalos kötelezettségein kívül ritkán távozott el egyházmegyéjéből, Koller Ignác pedig még inkább jelen volt püspökségében.13 12 Lukcsics-Pfeiffer (1933) 13-15., 26-27., 37-44., 82-87., 91-94., 96-100., 114-115., 123., 125-147. Körmendy (1995) 37-38., Petrák (1949) 9-11., Pehm (1934) 187-188., 376-388. Pfeiffer (1987) 12., 17-18., 23., 32, 59, 62-63. 13 Hornig (1903) 334. Padányi Bíró Márton 1758-as jelentésében a nem megfelelő lakhelyeiről számolt be a Szentszéknek, ennek ellenére személyesen látogatta nyáját. Vanyó (1933) XXII. és 323—324. Utóbbi oldalakon Koller 1769-as relációjának azon részét olvashatjuk, amelyben rezi- denciális kötelezettségéről számol be. 106
