Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
MÁRKUSNÉ VÖRÖS HAJNALKA: A Veszprém Megyei Levéltárban folyó családtörténeti kutatások tanulságai
emlékiratok) közreadására, amelyek egy-egy korszak és eddig kevéssé kutatott társadalmi réteg mélyebb elemzését teszik lehetővé. Gondozásukban jelent meg többek között Francsics Károly veszprémi borbélymester visszaemlékezései 108 , Székely János csöglei közbirtokos nalója 109 és Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai. 110 A forrásközléseket minden esetben a szerkesztő, Hudi József tollából elemzés kíséri, amely nem pusztán az egyéni életpálya és a családtörténet rekonstruálása, hanem a vizsgált település, régió történetének és ezen belül betöltött szerepének elemzését is adja. A társadalomtörténetbe így bekapcsolt genealógiai módszer alkalmazása a társadalomtörténet minél teljesebb, árnyaltabb mozgásának figyelemmel kísérését teszi lehetővé és megélénkítheti a sokszor sematizmusba merevedett kutatásokat. A CSALÁDKUTATÁS MÓDSZEREI A családtörténettel foglalkozó kutatók 90%-a csak anyakönyvet kutat, de aki dolgozott anyakönyvi adatokkal tudja, hogy mennyire hiányos, pontatlan, máskor nagyon is bőbeszédű forrás. A mátrikulák hiányzó adatainak pótlása pedig igazi forrásismeretet igényel. Az elmélyült családkutató nem elégszik meg a családfa összeállításával. Az is érdekli, hogy hol, hogyan éltek, mi volt a foglalkozásuk, vagyoni, társadalmi, tanultsági helyzetük. Milyen volt egészségügyi állapotuk, jellemző betegségük, a család lelki és szellemi habitusa. Ezen a szinten már elengedhetetlen a források pontos feltüntetése, jelzete. Már az adatgyűjtés módjában, majd a feldolgozás módszerében számtalan lehetőséget és megoldást alkalmaznak kutatóink. A leggyakoribb (és a kutatás megkezdésekor legszerencsésebb) módszer az, hogy a jelenből kiindulva az állami, majd a felekezeti anyakönyvek segítségével megrajzolják az apai és anyai ág őseit. Kevesebben választják azt a munkamódszert, hogy a szóban forgó család egy tagjának teljes leszármazási tábláját készítik el. Bár sokan indulnak a teljesség igényével, de a legtöbben hamar feladják a keresését. Még kevesebb azok száma, akik a családtagoknál feltüntetik a vagyoni, társadalmi, tanultsági helyzetet és az ezt bizonyító forrásanyagot (Buday Csaba, Sztrányai György és Ildikó). Az utóbbi évek technikai fejlődése lehetővé tette, hogy egyes genealógiai munkák ne csupán a felmenő és lemenő ági rokonok életrajzi adatait, hanem HUDI 2001. HUDI 2004-2. HUDI 2004-1.
