Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

PEJIN ATTILA: Egy zentai helytörténész család: a Dudások Egy kutatás tanulságai

ügyében. Tudjuk, hogy e téren próbálkozott leginkább, mivel a publicisztika nem igazán feküdt neki nemcsak hiányos végzetsége, hanem a szerényebb „kapacitás" miatt is. Múzeumalapítási kísérletei azonban rendre elakadtak, pedig még Trianon után, sőt a '41-et követő háborús években is rendületlenül próbálkozott, sikertelenül. Mégis az ő nevéhez köthető a zentai múzeum „őstörténete". Bár képtelen volt átfogó, elemző műveket, tanulmányokat írni, arra mindenesetre külön tehetsége volt, hogy aprólékos munkával, hangyaszorgalommal gyűjtögessen és rendszerezzen helytörténeti adatokat, jegyzetekkel lássa el őket - s így született meg Dudás Andor krónikája. A régi krónikákhoz hasonlóan ez is két részre osztható. Krónikásként akkor kezd működni, amikor az erdészeti iskolát befejezve hazajön Zentára, vagyis a kilencvenes évektől. Ez a rész tehát számunkra mindenképpen a legértékesebb, de a korábbi korszakra vonatkozó gyűjtése, feljegyzései is olyan szempontból, hogy azóta elveszett forrásokat idéz. Annak ellenére, hogy a krónika több szempontból is bírálható, kellő kritikával minden helytörténet-kutató számára megkerülhetetlen forrásnak számít, legalábbis kiindulásként. Minden tekintetben elkallódott tehetségnek számít; jellemző rá az a mód is, ahogyan 1944-ben szem elől tévesztjük: ha hinni lehet egy adatközlőnek, a Vörös Hadsereg közeledtének hírére egy kis batyuval a vállán útnak indult valamerre, kijelentve, hogy nem akar megérni Zentán még egy impériumváltást. Sorsa további alakulásáról nincs tudomásunk. Végül illő néhány szó erejéig megemlékezni a helytörténet-kutatás szempontjából fekete bárányoknak számító testvérekről is. A „világi Dudások" voltak ugyanis a család úgymond gyakorlatiasabb, bár szintén nagy műveltségű tagjai, akik mint ilyenek próbálták meg a szülők halála után együtt tartani a szertefutó famíliát, intézni a közös családi ügyeket; emellett ők foglalkoztak leginkább politikával, illetve vettek részt tevékenyen Zenta társadalmi életében. DUDÁS LAJOS (1850-1912) hivatalnokként, fokról-fokra mászta meg a közigazgatási ranglétrát: árvaszéki jegyző, rendőrkapitány, főjegyző, végül polgármester lesz, mégpedig egy olyan időszakban, amikor Zentán egyre jobban kiéleződik a harc a kormánypárti szabadelvűek és a függetlenségiek között. Ennek megfelelően évoluait ő is; kezdetben függetlenségi beállítottságú, mind egyébként a család többi tagjai, végül azonban már szabadelvűként választották meg polgármesternek. Ennél többre azonban nem tellett, bár rendkívül aktív szerepet vállalt Zenta társadalmi életében: ott találjuk az Önkéntes Tűzoltótestület alapító tagjai között, s mint ilyen, sokat tett a tűzoltási technikák korszerűsítéséért, polgármesterként pedig komolyan lobbizott a Lajta Béla tervezte laktanya felépítéséért. S bár nem volt igazán sportos alkat, alapító tagja volt a város legrégebbi sportegyletének, a Regatta Klubnak, az Atlétikai Klubnak, majd természetesen a helybeli vadásztársaságnak is. Nem tudjuk