Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
BUDAY CSABA: Nemzetközi családtörténeti konferencia kicsit más szemszögből...
Benkő Lóránd: A történeti személynéwizsgálat kérdései, illetve Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára 14-17. század című munkái rengeteg segítséget nyújthatnak családnevünk eredetének kutatásában. Látjuk tehát, mikor a családnevek kezdenek kialakulni a 15. század elején, elsőként a felsőbb körökben, majd a nemesség körében és végül a jobbágyság körében, akkor a jobbágyok között nem találunk olyan személyt, aki nevét a településéről kapta volna, ellenben a nemesség tagjaira éppen ez volt a jellemző, mert ez utalt származására, birtokának helyére, míg a jobbágyok között főként a foglalkozást jelentő nevek szaporodtak és fordultak elő. Most azonban a már előbb említett felsorolást is figyelembe véve, szeretném még egy kiváló tudós munkájára felhívni a figyelmet. Melich János a kiváló nyelvész, MTA tagja a következőket írta 1943-ban családneveinkről: „Míg régen az egy vezetéknevűek általában, a legtöbb esetben egy őstől való leszármazottak voltak, addig ma az egy vezetéknevűek a legtöbb esetben nem egy őstől származnak. A családnév legjellemzőbb tulajdonsága, hogy apáról fiúra öröklődik, s mint ilyen, állandó, megszakítás nélküli név. Épp ezért mindenkinek a legsajátabb tulajdona..." Nagyon fontos megállapítás. A Mohács előtti oklevéltár (Arcanum kiadás) anyagát áttekintve ettől függetlenül, de magam is e gondolatmenet szerint megvizsgáltam a Buday család összes 2002-ig publikált anyagát, 1301-1526 között. Ez azt az időszakot ölelte fel, amikor Magyarországon kezdtek kialakulni a vezetéknevek. Ha igaz Melich János feltételezése, miszerint kezdetben az egy vezetéknevűek egy őstől származnak, akkor célszerű megvizsgálni, hogy ebben az időszakban hol, milyen gyakorisággal, milyen megközelítésben találkozunk azonos vezetéknevű személyekkel. A családtörténeti konferencián azereplő kiállításon bemutatásra került ez az anyag, mint a kutatás módszertanának erre az időszakra vonatkozó új eljárása. Lényege a következő volt: minden egyes hiteleshelyi adatot felvittem Magyarország középkori térképére, bejelölve rajta a helyet és feltüntetve az időpontot, amikor az adott okiratok keletkeztek. Érdekes módon csupán három, aránylag kis területen (kb. 50 km átmérőben) volt fellelhető a keresett néven szereplő személyek okleveleinek összessége a több mint 200 éves időtartam alatt. Azóta ezt a hasonlóságot más nemesi családoknál is megtapasztaltam. Az adatok érdemleges kiértékelése és a további adatgyűjtés egyszer talán majd lehetővé teszi, hogy aki családja genealógiáját a 15. század elejéig hitelt érdemlően vissza tudja vezetni, az már nagyon közel áll ahhoz, hogy egyben megismerhesse családja nevének valódi eredetét is.
