Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

KONCZ PÁL: Tarka mozaikok egy családi kép összeállításához

brossokat meg a függönyökre tűzték, amiket kaptak emlékbe '. Le voltak engedve a zsalugáterek, csillogtak szépen ezek a brossok! Azután volt ott is szintén ez a sublat a sarokba', azon rajta a mirtuszok, összegyűjtve az ilyen menyasszonyi kellékek. A padlóink mindenütt ilyen súrolt, világos hajópadlók, amit már később beeresztettek sárga páccal. Nem olaj festékkel, csak sárgítóval. A falak simára festve, nem mintásán. A konyhába' meg másfél méteres magasságig olajjal kifestve. A falak színe halvány kék, meg fehér. A konyhában krémszínű és teli díszítve tányérokkal. A konyhánk valamikor még boltíves, nyitott volt még kislánykoromban. Előtte kis folyósó-féle, beugróféle, arra nyílott a konyha két kis ablaka, hogy világos legyen. Hátul a nyitott kéményes rész. Az a folyósó-rész korábban nyitott volt, mert elfalazva is látszott a falban a korábbi ív. A régi nyitott részt aztán elfalazták kamrának, ahol a húst füstölték. Az elülső rész meg lett az új konyha. A szabadkéményt máshol is meghagyták füstölőnek, például az Ujj-papáéknál is a Bakony utcában. A konyhában asztali tűzhelyünk volt, csikótűzhely olyan magasított résszel. A kamra így a konyha előtt volt az udvar felé leválasztva. Onnan volt a padlásfeljáró. A nagyszoba után következett a kocsiszín, a fészer a szekérrel, lovas kocsival. Ebből nyílt egy nagy kamra a hambárokkal, gabonával. Ezek nem voltak lábra állítva, hanem a padlóra deszkával kerítve. Itt volt a zab, árpa, rozs. Szóval ez volt a gabonás, szemestakarmány. Felakasztva rudakon a füstölt húsok, sonkák. Ezek egy része még a padláson is volt. A másik részében a kamrának a szerszámok; kapák, ásók, vasgereblyék. Külön az egyéb szerszámok, a kocsijavításhoz valók. A mázsamérleg és a daráló is itt állt. Sarló, kasza, favilla a pajtában volt, szemben a lakóépületekkel az eternit-tetejű nagy pajtában. Üres zsákok is itt. Volt szánunk is, ami a hátsó pincében

288 fára téve állt, hogy ne rozsdásodjon. A fészer után jött az istálló, egészen a telek végéig, a Liliom utcáig. Középen egy bejárattal. Két részre lehetett volna osztani, középen az istálló-padlás feljárója, ott a kerék- vagy keverőjászol. Egy deszkával kerített sarok, ahol a lucernaszénát és árpa-, vagy zabszalmát keverték a lovaknak télen. Ugye a lovak szeretnek rágni, mint a kutya. A keveréket a falra akasztott saroglyába tették fel, onnan úgy húzták le a jászolba. Az állatok sorban, a lovak deszkával leválasztva. Kettő ló volt, - egyszer volt csak egy harmadik, egy fehér ló a Pali bátyának... mikor be lehetett volna fogni...! A háború alatt meg nekem kellett menni a harmadik lóval. Rakodnom nem kellett, csak hajtani. Akkor voltam hetedikes. Szarvasmarha olyan 14 körül mindig volt. Hordták el a sok tejet a háztól. Jól el lehetett adni. Magunknak vaj, túró is volt, de azt nem adtuk el. Kerekes vajköpülővel... EKKORA kerek vajak álltak a vízbe'! A háború alatt már nekünk is csak jegyre kellett adni. Kétháromhetente vitték. Hátul volt a hidas 2-2 hízódisznóval. Külön ólak a ludaknak, tyúkoknak. Külön ólja volt az anyakocának, azt külön kellett tartani. Az említett "pince" valójában a kerttel egyező szintben lévő, nyitott oldalú helyiség a magasabban fekvő udvar támfalában.