Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
KONCZ PÁL: Tarka mozaikok egy családi kép összeállításához
még a nagy bordó imakönyve, német nyelvű. Mindenütt latinul miséztek akkor, de otthon németül imádkoztak. Arnhoffer nagyapa Márkon olyan húsz-huszonöt holdon gazdálkodott. Az aratást mások végezték, Hárskútról voltak béresek minden évben. Kapálást, krumpli-munkát napszámosokkal végeztette. A Dózsavárosban sok ilyen ember volt, lehetett fogadni könnyen napszámost. A háború alatt már egyedül maradt nagyapa, kellett neki a segítség. Alkalomadtán a nagybátyámnak, Pali bácsinak kellett segédkeznie. Volt egy kocsis is. Pali bácsi nem akart dolgozni, letette a munkáját és beöltözött. Betétes-, meg lakkcipő, keménykalap, uras nadrág! Ment a vitatkozás vele emiatt. Selyemsál, bársonygalléros kabát, ilyen szövetruha, olyan! Lengyel-nadrág, gamásli. Szóval flancos ember volt! Többet költött ruhára, mint édesapám borra a Gazdakörben! Aztán a Boga család sokat segített a gazdaságban, ők ugye voltak sokan, krumplit szedni, kukoricát törni... Béres nálunk nem volt, csak a fajszi nagy szüleimnél. Orosz hadifogoly is csak egy-két családnál volt, kevés helyen az első világháborúban. Apám legjobban szeretett fuvarozni, kocsikázni, - beállni a haverokkal egy fogadóba! Lement Siófokra hordókért a jégen át télen, mikor be volt fagyva a Balaton. Elment egyszer Nagyvázsonyba vásárba - hát ott leányt kért! Viccből! Haverok ugratására! Egyébként ebben komoly volt: ő nőzni soha! Úgy trinkelászni, azt igen, de egyébként komoly volt, nem szerette az olyat, megszólta inkább a nőzést. Viccelésbe persze benne volt, a haverok rávitték. Sok komája volt, azoknál aztán meglett a keresztkomaság, az ő gyerekeiknél meg mi lettünk aztán a keresztszülő. Nagy barátságba ' voltak, szép szokás volt, szó se róla, hogy így összejártak sokan barátkozni. Apám parasztosan-polgárosan öltözött. Csizmásan kalappal, ilyen pörge kalapban, télen meg kucsmában járt. Bricsesznadrág, prémes háromnegyedes rövidkabát. Nyáron pantalló is, öltöny. Pali bátyja varrocsgatta az ilyen ruhát, ha jött a csatári bucsu. Egyébként ilyen csizmás öltözetbe járt. Kordbársony nadrágot hétköznap hordott, hétvégére, ünnepnapra meg szövetnadrágot. Szép szövet, de belül fehér bélés, ilyen halina-féle. Ilyen bélelt szövetnadrágja volt a nagyapámnak is. Kinti munkára nyáron cájg-nadrágot, egyébként meg téli-őszi bársonynadrágok. Munkába hétköznap kalapot viselt, de voltak nagyapámnak, apámnak is bőr-simiéderes sapkái. Edesanyámék kendősek voltak. Ha dolgozott, főzött, ha szomszédolni ment csak a közelbe, akkor hátrakötötte tarkóra. Ha messzebbre ment, például templomba, rokonhoz, akkor úgy rendesen alul, elől kötötte meg. Öregkorába, mikor már beteg lett, nem tudta már emelni a jobb kezét, mindig én kötöttem meg neki a kendőt. Szép haja volt, gyönyörű kontya. Régebben volt az a hagyományos német schopf-kendő 286 , a nagymama is mindig abban volt, édesanyám is. Nyáron mindig azt viselték. Ki S. LACKOVITS 2001. 67-68.
