Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

KONCZ PÁL: Tarka mozaikok egy családi kép összeállításához

cserébe kért másolatot őrzöm. Természetesen igyekeztem fölhasználni a tudomásomra jutott helytörténeti, családtörténeti szakirodalmat. Erre elsősorban a gazdag hódmezővásárhelyi vonatkozásokban kerülhetett sor. Közöttük helynévi tanulmány, városmonográfia és iskolatörténeti dolgozat egyaránt forrásul szolgálhatott. Ezekhez képest apróságok, de számunkra értékes adatok számos más helyen előbukkanhatnak. Például egy közismert kromolitográfia Kossuth Pest megyei követi kortescsapataként áporkai kisnemesek bandériumát ábrázolja. Apai nagyanyámnak, Csenki Piroskának takácsmester nagyapja történetesen innen, Aporkáról elszármazva telepedett le Vásárhelyen. Oldalági áporkai rokonság Márta István zeneszerző. A Csenki családban négy generáción át öröklődött kántortanítókban a zenei tehetség. Csenki Imre karnagy, zeneszerző nagyanyám unokaöccse. Munkásságáról önálló kötet, számos dolgozat született. Apám is kántortanítót végzett pedagógus volt. Fiam népzenészként örökíti reménybeli unokákra a muzikalitás génjeit. De ne kalandozzak el! Nemcsak a családi Biblia előzéke lehet a szokott születési-halálozási adatokkal segítségünkre (melyeket pontosítani, ellenőrizni szükséges), hanem énekes- és imakönyvek, esetleg megőrzött tankönyvek tulajdonosi bejegyzései is. Egyik dédanyám konfirmációra ajándékozott énekeskönyvének díszkötésébe belearanyoztatták jómódú szülei a nevét. A már említett Csenki dédapám érettségizett diákként - a kor szép divatja szerint - az érettségijét követő nyáron üres lapokból kötött könyvbe másolt egy nagyobb sorozat hazafias és egyéb verset, számos dal- és nótaszöveggel együtt. Ezek között fölfedezhettem takács ükapám parainézis bejegyzését, kézjegyét is. Nagyanyám kántor testvérének pedig kéziratos harmónium- és orgona-kottái őrződtek meg. A lassan felgyülemlő számos név- és évszám-adat rendezése, tisztázásuk sok fáradsággal járó, hosszú folyamat volt. Összefüggéseik alakuló vázlatát több, egymással kapcsolatba hozható, egymásra utaló leszármazási táblázatban foglaltam össze, amely a megszerkesztett, begépelt teljes kéziratot mintegy értelmező segédletként zárja le. A gyűjtés nagyon lényeges részét jelentik azok a családi hangfelvételek, melyeket igyekeztem híven lejegyezni, lehetőleg követve a többnyire tájszólással előadott, tájnyelvi sajátosságokkal hangzó mondatokat. Csak a nyilvánvaló nyelvbotlásokat, lényegtelen apróságokat nem rögzítettem írásban. Sajátos többlet az elhangzott információkon felül az előadásmód korstílusa, egyedi lelkisége. Apuka még 1965-ben több ízben magnetofonszalagra rögzítette édesanyjával, nagymamával folytatott beszélgetéseiket. Célja már kimondottan az volt, hogy megörökítse a jövő számára elsősorban azt, amit és ahogyan a család történetéről anyja elmesél. Még meg is énekeltette, egy szívéhez közel álló zsoltárt kérve: Perelj Uram perlőimmel... Esténként hajdanán gyakran üldögéltek a sötétben énekelgetve. Később én is sokórányi hangfelvételt készítettem családtagokkal Vásárhelyen, Veszprémben és második