Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

GUBICZA ILONA: Az összetartozás erősítése A Bakonyban otthonra talált családok múltja és jelene

Nagyon szoros családi összefogás volt a Gubicza családban. Nyáron az aratás, cséplés és más munkálatokban is az unokatestvérekkel, István bácsi leszármazottaival közösen egymást segítették. Tóni bácsi most már egyetlen testvére Gubicza Mária (Tóth Lászlóné) házasságuk után Győrben telepedtek le és alapítottak családot. Ide is sokszor ellátogatott Tóni bácsi és persze táskájában mindig egy kacsa, pulyka és valami finomság volt. Egy alkalommal mikor jött, bátyám Laci, aki akkor csak 3 éves volt és mikor Anyukám kinyitotta az ajtót Tóni bácsinak, Laci meglátta Tóni bácsi kezében a táskát és rámutatott kicsi ujjával és kérdezte: „ Van benne Tacsa? " Ezután szinte szállóigévé vált a családban ez a gyerekszájból eredő kérdés. Tóni bácsi legkedvesebb szórakozása volt, hogy megfigyelje és gyönyörködjék az állatállományban, kicsiben, nagyban. Mindenben a jó Isten alkotását, tökéletes teremtését látta. Kiszemelt magának egy kis törpe kakast és magához szelídítette, elnevezte Gyurikának. Mindenhova követte őt, és akkor Tóni bácsi feltette az asztalraés mondta neki: „Gyurka kukorékoljál"! Erre a kis kakas kihúzta büszkén magát és egy szép hangosat kukorékolt. Ha százszor kérte Tóni bácsi, a kis kakast százszor kukorékolt, de csak a Tóni bácsinak! Volt egy szeretett kis kutyája is, hófehér spitz fajta, Pajtinak hívták. O volt az egyetlen, aki a szalonba is bemehetett és az íróasztal alatt a Tóni bácsi lábánál feküdt. Minden este a Pajti kutyussal sétált a jegenyesor úton, ahol egyben a Breviárumot imádkozta, ahol senki más nem létezett számára, mint a jó Isten. Itt a fasoron tudott igazán békében a jó Istennel beszélni, ahol nem zavarta senki és semmi. A Felvidék visszacsatolásakor behívták a hadseregbe, mint katonalelkészt. Tóni bácsi az észak-keleti Kárpátok egyik kis falujában volt, ahol nagy szegénységet tapasztalt. Ez nagy szívfájdalmat okozott neki, mivel nagyon sajnálta a szegény magyar népet és nem volt módjában segíteni rajtuk Amikor XII. Pius Pápa Tóni bácsit kinevezte pápai kamarásnak. Jött boldogan hozzánk Pestre és mutatta a kinevezését. Balatonfüreden mindenki szerette és tisztelte. Még az állandó, évről-évre visszatérő nyaralók is szeretettel köszöntötték őt. Egyik nyáron a templom perselyét mindig feltörték, és a benne lévő pénzt kilopták. Nem tudták elkapni az illetőt, és így Tóni bácsi elhatározta, - nem szólva senkinek -, hogy ő majd elkapja a tolvajt. Beült a sötét gyóntatószékbe, egy kis rést hagyva, ami pont a nevezett perselyre látott és várt. Nem sokáig kellett várnia, mikor hallotta a persely feszegetését. Észrevétlenül ott termett a tolvaj háta mögött és rászólt csendesen: „Fiam, Te mit csinálsz itt? Nem tudod, hogy a híveim ezt a pénzt a szegények javára adományozták? És Te ellopod? Már több ízben megtetted ezt a nagy bűnt!" Az illető tolvaj kővé meredt, se szólni, se mozdulni nem tudott! Ekkor azt mondta Tóni bácsi neki: „Most fogd a feltört perselyt a pénzzel, és kövess engem fiam, mert a rendőrségre megyünk. "