Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
MESZLÉNYI ZSOLT: Részletek a 18. századi gannai források komplex elemzéséből
Wendel), de az 1768-ban eltűnt további hét családnévről, szinte semmit nem tudunk. A három évvel későbbi összeírásig közel 20 %-os veszteséget szenvedett a névállomány (62-ből 12). Sajnos csak a környéken fekvő Esterházy birtokok összeírásaiban volt lehetőségem a Gannáról eltávozottak után kutatni így az elvándorlás pontos irányáról nem lehet megfelelő képet rajzolni, mértékéről is csak nagy vonalakban. Az viszont szemmel látható, hogy az etnikai arányok éppen ezekben az években változtak leginkább. Az első kivételével minden összeírásban megtalálható Egerman Ferenc és Spacz György, a csak az utolsó kettőben szereplők, pedig ismét népes (17 fős) csoportja mellé még heten csatlakoznak, akiket csak az 1771. éviből ismerhetünk. Van néhány olyan család, amelyek képviselői egyik összeírásban sem szerepelnek, de mind a korai anyakönyvekben, mind a 20. század közepén több személy viseli ezt a nevet. Redling: 1772 januárjától 36 fő, (1946-ban 9 család), Reiser: 1772 januárjától 29 fő (1946-ban 6 család), ugyanekkor érkezett az első Koch Nyőgérről, majd az 1780-as évek végén egy másik ág megalapítója Bébről (9 fő, 1946-ban 4 család). Összességében elmondható, hogy átlagban nagyobb arányú vándorlás mutatható ki Nagygannán, mint Kisgannán. Az etnikailag összetettebb, nagyobb lélekszámú, de társadalmilag kevésbé rétegzettebb (a zsellérek aránya a jobbágyokéhoz képest alacsonyabb, mint a szomszéd faluban) településen a jobbágyok vándorlása is magasabb, aminek egyik magyarázata éppen az etnikai sokszínűség lehet. BEFEJEZÉS Tanulmányomban nemcsak az volt a célom, hogy megismertessem másokkal is a családkutatók néha fanatikus kitartásának, irigylésre méltó kudarctűrésének okait, vagy feltárjam a személyes indíttatások erejét, de remélem néhány ötlettel segíteni is tudtam a becses olvasókat egy-két olyan - a gyakorlatban is alkalmazható - tanáccsal, ami megkönnyíti sziszifuszi munkájukat. Mindemellett talán sikerrel villantottam fel a társtudományok felé kikacsintás előnyeit is, ami nemcsak kisegíti, de színesebbé is teszi a kutatók tevékenységét. Itt említeném meg azt az egyre gyakoribbá váló szokást, miszerint egyes családok leszármazottai családtalálkozókat rendeznek azon a településen, ahonnan az első ős elindult, vagy ahova éppen érkezett. Ez év szeptemberében jómagam is részt vehettem a hazánkba kb. 250 évvel ezelőtt érkezett Máhig Simon leszármazottainak találkozóján Bében, és bár ezt a nevet - vagy magyarosított változatát - csak 37-en viselik az országban, mégis több mint százan össze tudtunk jönni egy lelkes családfakutató (Máhig Laci bácsi) szorgalmának köszönhetően. Az évszázadok alatt három különböző ágra bomló