Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA: A családtörténeti kutatás forrásai a Magyar Országos Levéltárban
nagyon leszűkült a kutatható anyag. Az első, minden tekercset felszabadító nap 1985. október 1 -je volt. Azért tartom szükségesnek ezt megemlíteni, mert sok kutató ezért a korlátozásért élte meg úgy a helyzetet, hogy a MOL politikai okokból nem engedélyezi a családtörténeti kutatást és még ma is felemlegetik bűnünkként. Az anyakönyvek, bármennyire fontos forrásai a kutatásnak, mint láttuk, igen hiányosak és többségükben csak az 1700-as évek utolsó harmadáig nyúlnak vissza. Olyan családtörténeti kutatás esetén, amikor a Levéltárban fellelhető a család iratanyaga - ez az említett családnévmutató, valamint az azóta történt gyarapodás a gyarapodási jegyzékek alapján megállapítható - a kutatás „könnyen" elvégezhető, sokszor nincs is szükség más kiegészítő forrásra. A legtöbb családi levéltári anyag a MOL-ban található, miután szerény gyűjteménye mellett - e minősítésnél figyelmen kívül hagyva a Kamara archívumába került igen jelentős forrásértékű családi levéltárakat - ide sorolták be az 1870-es évektől 1934-ig a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályán gyűjtött néhány főnemesi és számos kisnemesi család levéltárát. A következő jelentős gyarapodás - amely mind forrásértékében, mind terjedelmében kimagasló - az 1945-1948 közötti időszakban történt. Míg korábban az elkobzott birtokhoz tartozó levéltár a Kamarához került, úgy most az államosított hitbizomány - birtok és levéltára - állami kezelésbe került. Természetesen más lefoglalt levéltárak is kerültek a Levéltárba, de ezek állandó megőrzés címén, azaz a tulajdonjog átruházása nélkül. Meg kell említeni, hogy a jelentősebb földbirtokos családok levéltárában számos rokon és idegen család levéltára található, amelyek beházasodás révén kerültek másik családhoz, de igen gyakori 1848-ig, hogy a közbiztonság miatt - akár a hiteleshelyre, akár más egyházi levéltárba - megőrzésre átadták irataikat. Ezeknek az állagokba besorolt családoknak a felkutatásában segít a már többször említett, nyomtatásban megjelent családnévmutató. Sajnos arra nem találunk utalást, ha a családi anyagban korábban volt középkori anyag, és azt átemelték a Diplomatikai gyűjteménybe. Ehhez a Mohács előtti gyűjtemény említett elektronikus segédletét lehet használni. A családtörténet feltárásához bonyolultabb út vezet, ha a családnak nem maradt fenn önálló levéltári egységbe sorolt anyaga. Természetesen ugyan ez a helyzet, ha a kisebb családi fontöredékek, vagy a Ladula RRR sorozatban találjuk a keresett család iratait, hiszen ebben az esetben is csak 1-2 iratra számíthatunk, hiába van az anyagnak önálló törzsszáma. Csekély eligazítást tud nyújtani a személyi hagyatékok és gyűjtemények átnézése is, de esetenként éppen a további kutatás irányát segíti. A személyi hagyatékok közül a genealógusok (Peláthy Rezső, Pálmay-hagyaték, Pataky Károly-féle genealógiai gyűjtemény 1 ), ügyvédek iratait emelném ki, míg a gyűjtemények közül történészek, helytörténészek anyagát. A gyűjtök iratait (pl. Nagy Iván-, 7 MOLR272, R348, A 133.
