Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
SZILÁGYINÉ KÓSA ANIKÓ: Névtani hozzájárulás a családkutatáshoz Családtörténeti vizsgálatok a nyelvtudomány szemszögéből
A mai körülbelül félmilliósra becsült német családnévanyagra az a jellemző, hogy a családnevek gyakorisági listájának első helyeit foglalkozásra utaló nevek foglalják el. Ezzel szemben a barnagi és vöröstói német családnévanyagban (bár mindegyik motivációs típusra találunk példát) viszonylag kevés foglalkozásnévből alakult, viszont sok ragadványnévi eredetű családnév szerepel, ami egybecseng azzal a településtörténeti ténnyel, hogy a Balatonfelvidéki (és általában a 18. századi magyarországi) német telepesek szinte kizárólag paraszti származásúak (és nem városlakó iparosok) voltak. A magyarországi német („sváb") telepesek hármas nyelvi környezetben éltek: mindennapjaik nyelv- és névhasználatát meghatározta a német (jelen esetben déli-farnk bázisú) anyanyelvjárás, a standard német (Hochdeutsch) és a többségi környezet nyelve, (általában) a magyar (annak köznyelvi és nyelvjárási változatai). E bonyolult nyelvi kölcsönhatás eredményeképpen számtalan írott, illetve beszélt nyelvi néwariáns jött létre, amelyek idővel ugyanazon család egyes ágainak megkülönböztető megnevezésévé válhattak: Ehrenhoffer, Ehrenhöffer, Ernhéfer, Ernheffer, Ernhöfer, Ernhöffer vagy Rekkl, Rekl, Rocki, Rökel, Rökl. Az egyes nevek variációit leszámítva összesen 544 névtípust találunk a bamag-vöröstói névanyagban. A következőkben a Bamagon és Vöröstón a 20. századig fennmaradt 68 német családnév írott formáját vizsgáljuk, melyek közül 35 (51,5%) még az állami anyakönywezetés bevezetése után is több különböző változatban volt használatos, pl. Alich/ Alich, Amrein/ Omrein, Bader/ Páder, Feith/ Fáth/ Fuit, Veber/ Véber/ Weber, V einhart/ Weinhardt/ Weinhart, Vesztergom/ Westergom. A 20. században használatos írott névalakok természetesen nem egyeznek meg az adott nevek fonetikai realizációjával, a családnevek ejtése azonban (az anyanyelvi beszélők csekély száma miatt) aligha rekonstruálható, így az írott alakok változásait kísérjük figyelemmel. AZ EREDETI ÍRÁSMÓD MEGTARTÁSA Ha az előbb említett variációgazdagságtól eltekintünk, megállapítjuk, hogy a két kutatóponton fennmaradt családnevek 55,9%-a használatos máig az eredeti (standard) formájában (is). Az eredeti alakot megtartó német nevek némelyikére jellemző, hogy létezik a német névvel egybeeső magyar tulaj donnév, például Albert, a nevek egy csoportjánál a lexéma német és magyar ejtése szinte megegyező: Henn, Müller, Timmer. A nevek egy részénél a családnév az eltérő ejtés ellenére tartotta meg eredeti alakját: Auerbach, Böhm, Heilig, Scholl.
