Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

SZILÁGYINÉ KÓSA ANIKÓ: Névtani hozzájárulás a családkutatáshoz Családtörténeti vizsgálatok a nyelvtudomány szemszögéből

$z.ílágytoé Késs iftoikó NÉVTANI HOZZÁJÁRULÁS A CSALÁDKUTATÁSHOZ CSALÁDTÖRTÉNETI VIZSGÁLATOK A NYELVTUDOMÁNY SZEMSZÖGÉBŐL BEVEZETÉS családtörténeti kutatások legfontosabb eszköze, sőt sok esetben tulajdonképpeni tárgya maga a családnév, amelynek történeti folytonosságán keresztül egy-egy család története megfejthető, kikutatható. A családnevek azonban - minden más nyelvi jelhez hasonlóan látszólagos állandóságuk ellenére is folytonos változásban vannak, differenciálódnak, írott vagy beszélt nyelvi változataik keletkezhetnek, amelyek megnehezítik a családtörténet kutatását. Különösképpen igaz ez az idegen etimonú családnevekre, amelyek egy adott nyelvi környezetbe kerülve idővel annak hang- vagy írásrendszeréhez igazodnak. A jelen tanulmányban két Veszprém megyei, Balaton-felvidéki német telepesfalu családnévanyagát mutatom be. Elsősorban azt vizsgálom, hogy miként viselkednek a családnevek nyelvi kontaktushelyzetben: hogyan hat rájuk az idegen (jelen esetben magyar) nyelvi környezet, hogyan változik írásmódjuk, illetve a családnévanyag egésze, milyen nyelvi és/vagy nyelven kívüli tényezőktől függnek a családnevekben bekövetkezett változások. A családnevek változása feltételezésem szerint egyben a német közösség nyelvi-kulturális integrációs illetve asszimilációs folyamatainak következménye, nyelvi lenyomata, ennél fogva az egyes családok, közösségek identitás-változásairól is árulkodik. A CSALÁDNEVEK KIALAKULÁSÁRÓL A családnevek mind fonológiai-fonetikai, mind morfológiai tekintetben az egyes nyelvekre jellemző nyelvi elemek, épp ezért nyelvi hovatartozásuk általában könnyen megállapítható. Ebből az is következik, hogy a kereszt- vagy utónevekhez képest nem „fordíthatóak", vihetőek át egyik nyelvből a másikba.