Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

IRÁNYI LÁSZLÓ: A kései feudális kor anyakönyvi kutatásainak tapasztalatai

1780. augusztus 22.-én az 54 éves korában elhunyt Mayer Józsefet temették elsőként az új temetőbe. Mint látjuk az anyakönyvek adatai nem egyformák a korszak során, így nem lehet teljesen azonos feljegyzéseket készíteni az egyes személyekről. Ehhez jönnek még a formai problémák. A katolikus egyház nyelve a latin volt, ezért az anyakönyveket is latinul vezették. Mind a keresztnevek, mind az egyéb bejegyzések latinul íródtak. Tehát aki nekiáll feldolgozni az anyakönyveket, annak rendelkeznie kell valamilyen minimális latin tudással (keresztnevek formái, hónapok elnevezései, a latin időegységek elnevezései, az előforduló társadalmi csoportok, foglalkozások nevei - ez nem sok, de arra éppen elég, hogy aki nem tud latinul, az ne tudjon előrehaladni a munkával). Tovább bonyolítja a helyzetet Esztergár esetében, hogy a lakosság német volt, és nem egy esetben a Zircről kiküldött atya is német volt, így az anyakönyvbe német bejegyzések is kerültek, tehát tudni kell németül is. Ráadásul a német szövegek gót betűkkel vannak írva, amelyek laikus számára szinte teljesen olvashatatlanok. Magyarországon az anyakönyveket csak 1843-tól vezették magyarul, innentől könnyebb a feldolgozás. Tovább nehezíti a dolgot, hogy a papok váltakozása újabb és újabb írásképet jelent. Volt, aki precíz módon megvonalazta az anyakönyvet, aztán gyöngybetűkkel kitöltötte, de nem ez a jellemző. Sokszor áthúzások, kihagyások (különösen bosszantó, ha a családnevet hagyják ki), és olvashatatlan szavak bosszantják a kutatót a ronda írásról már nem is beszélve. Ehhez jön még a nevek kavalkádja. A korabeli emberek nagy része analfabéta volt, így a nevét sem tudta leírni. A pap tehát hallás után jegyezte azt be az anyakönyvbe. A német nevek a nem német papoknak különösen sok gondot okoztak, így aztán egy-egy családnévnek akár 6-10 formája is előfordult, vagy nem egyszer lefordították magyarra - pl. a Zwanzigert (Tzwanziger, Czvanciger, Zoger, stb) Húszasnak. - Ezek után kutató legyen a talpán, aki a különböző névalakokból össze tudja hozni a családfát. Röviden ezekkel a nehézségekkel találkoztam, amikor nekiálltam feldolgozni a nagyesztergári családok genealógiáját a helyi anyakönyv alapján. Kezdetben sok fejtörést okoztak a bejegyzések, de idővel megszoktam, és kimondottan érdekesnek találtam a témával foglalkozni. Kicsit ismerőseimmé lettek azok a régmúltban élt emberek, akiknek szinte csak a nevét őrizte meg az anyakönyv. Aki szereti a múltat, és kitartása is van annak jó szívvel ajánlom, ismerkedjen meg az anyakönyvekkel.