Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai
De a rokonsági rendszerek feltárása mellett a társadalmi kapcsolatok újabb dimenzióit is felfedezte a szociálantropológia. Turner 1957-ben számolt be afrikai terepmunkájáról, melyben az általa tanulmányozott társadalom szereplőiről és társadalmi mozgalmairól úgy írt, mint amelyek leginkább egy drámához hasonlatosak. 137 Turner társadalmi drámákról, konfliktusokról, krízishelyzetekről, illetve újrajátszható rítusokról írt. 138 Ezzel kapcsolatban állapította meg Klaniczay Gábor, hogy „a társadalmi életet szabályozó rituális rend: a „lázadás-rítusok" amilyen lehet például egy konfliktusos helyzet, a „státus-szerepcsere-rítusok" a társadalomszerveződés ugyanolyan nélkülözhetetlen elemei, mint azok a szertartások, amelyek a társadalom struktúrájának, hierarchiájának a normatív képét hirdetik szimbólumaikkal. " . Épp ezek a defektek világíthatnak rá, milyen is a normatív kép, mely a krízishelyzetben az életképességét mutathatja meg vagy éppenséggel a működésképtelenségét eredményezi. A szimbolikus antropológia képviselői van Gennepnek az átmenet rítusairól szóló elméletét (1908) emelték be a vizsgálataikba 140 , melynek hatására megkezdődött a közösségi rítustanulmányok folyama. Van Gennep egyébként a társadalomelemzés mindenkori alapegységének az egyént tartotta: „Minden egyén sokrétű társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik" — írta az 1900-as évek elején - „és a hagyomány szabta korlátok között joggal ellenszegülhet a kialakult viszonyoknak: a családban a hitves megválasztásával és a születések korlátozásával; mint katona valamely hősi tettel; mint választó a szavazatával és így tovább. Más szóval - hogy megértsük a teljes társadalmi élet mechanizmusát —, az egyénből kell kiindulni és nem a közösségből, amely csak elvonatkoztatás, legjobb esetben távlati kép, mint a légifelvétel. " 14J Turner, majd később Leach terepmunkájuk során újraértelmezték van Gennep rítusleírási sémáját, és tanulmányaik középpontjába nem a kutatók által meghatározott szegmensek szerint „felépülő" vagy „felépített" közösséget, hanem az adott eseménysor, rítus, akció „itt és most" alakuló „kvázi-közösségét" állították, melyek az egyéni életutak szemszögéből érthetőek meg leginkább. 142 Arthur Imhof demográfus például egy 17. századi parasztember, Johannes Hoos életvilágának rekonstruálására vállalkozott, és ezen keresztül mutatta be egy életvilág akkor és ott működését. Imhof számbavette azokat a távolságtartó magatartásokat és társadalmi küszöböket, amelyek egy ember személyes kapcsolatrendszerének kiépítését meghatározhatják. Imhof a következő tényezőkről beszélt: 1. fizikai távolság, 2. származási távolság, 3. szociális távolság, 4. életkori távolság, 5. hierarchikus távolság, 6. szereptávolság. A boszorkányperek tanúvallomásai alapján - de lényegében minden, személyek köré 7 TURNER 1957. 8 TURNER 1974. 9 KLANICZAY 1984:39. 0 FEJŐS 1979. 1 COCCHIARA 1962: 467. 2 TURNER 1972: 338-347; LEACH 1972: 108-116.
